United States or Brazil ? Vote for the TOP Country of the Week !
Boglár Klára, felelt Sándor lassan, vontatva és lesütve szemét apja előtt. De mintha e név kiejtése egyszerre visszaadta volna bátorságát, hirtelen fölkapta fejét, leugrott az asztalról s újra hangosan, csaknem daczosan ismétlé: Boglár Klára és senki más ezen a világon!
Legalább tízezer forint. Akárhonnan, a föld alól is, a pokol fenekéről is, meg kell szerezni ezt a pénzt, máskép végem van. Máskép véged van? kérdé Atlasz úr, mereven fiára szegezve szemét. Beszélj világosabban. Igen ám, felelt Manó fejét vakarva, csakhogy nem olyan könnyű azt megvallani, még az apa előtt sem, kinek hallgatásáról biztosak lehetünk. De látom, mégis kénytelen vagyok kimondani.
Az, szegény, nem is sejti, hogy millióira Berényben szemet vetettek, a nemzeti vagyon öregbítése végett. Ha háromszor is kinn voltam náluk, Terka az oka; azt mondta: „Szegényt nem hagyhatjuk árván; magának helyt kell állnia." S én helyt állottam. Legalább beszélhetett valakivel egy pár szót. Napokon át nem volt kihez szólnia.
Boglár Kálmán fölemelte az öreg asszonyságot és karszékébe ültette, hol nemsokára magához tért, Manó is fölemelkedett a fal mellől, kitörölte szemét, s dühösen, zavartan, megriadva, de hallgatva és reszketve nézett öcscsére. Csak a bajuszos menyecske folytatta tovább az ájulást, jókat csípve Góg Ferencz karján, ki úgy tette magát, mintha hinne ájulásában és siránkozva igyekezett életre költeni.
Hiszen, ha jó a párti és megfelel a mi igényeinknek, akkor semmi kifogásom sincs ellene. Sándornak sokkal több esze van, hogysem olyan leányra vesse szemét, a ki nem hozzánk való. Én is azt hiszem, mondá Atlasz úr megnyugodva. De hát miért nem szól? Miért nem mondja meg a leány nevét? Itt ül az asztalon és lógázza a lábát és hagyja, hogy mi a fejünket törjük az ő választottja fölött.
Gondold meg barátom, ha annakidején Vékony György és nejével kapcsolatban te is efajta kegyetlen tökfilkók kezébe kerülsz és nem vezet a sors az én megértő lelkemhez ..." Alávaló szemét nép! mordult fel a szobrász és ha e pillanatban kezeügyébe kerül, pipaszárával bizonyára végighúz Hermes és Aphrodite hátán.
Arcza ismét elsötétült, szemét komoran elfordította neje mosolygó arczáról és úgy szerette volna szeme közé dobni Lándsa Jenő nevét; de erőt vett magán, összeszorította fogait, s képzelgett és gyötrődött tovább titokban. Így álltak a dolgok, midőn Atlasz úr csaknem hat heti távollét után haza érkezett s abban a kellemetlen csalódásban részesült, hogy fia még nem akar elválni a feleségétől.
Mit lőttél? kérdezte tovább az erdész szelid hangon s a földre dobott zsákra fordult a tekintete. Őzet! vallott a „vadorzó" nyugodtan és már nem sütötte le a szemét, sőt most Balázson volt a sor, hogy megzavarodjék a rácsudálkozó tekintettől. Hátha valamelyik erdőőrrel találkoztál volna? szólott szemrehányó hangon. Elfogott volna... Engem ugyan soha!... kiáltotta a leány fennhéjázva.
A grófné kérdő, fájdalmas, szomorú pillantással függesztette arczára szemét, mely igen finom, nemes szabású s bájos volt, aranyszőke hajjal bekerítve, melynek néhány göndör fürtje homlokára hullt, s majdnem finom ivezetű szemöldökéig ért a tündöklő szempár fölött.
A hercegprímás most rajtuk, nemes munkájukon felejtette mindig éberen figyelő szemét. S ahol ez a nyugodt, gondolkozó szem megpihen, az megérzi a kéz áldását is. A Regnum Marianum kis köztársaság, különlegesen kialakult katholikus életközössége a hercegprímás adománya révén hivatalos pecsétet kapott és meghívót újabb, nagy feladatokra.
A Nap Szava
Mások Keresik