United States or Brunei ? Vote for the TOP Country of the Week !
Amikor elbocsátott, gratuláltam ahhoz, hogy olyan szerencsésen jártak Palikával a szerencsétlenségben, ami mégis érte a fogsággal. Csak már ez a leány, ez a Pályi Ditta, ne tette volna ezt a csúfot velünk! sóhajtotta. De hisz' megmagyaráztam már, dörmögte Gyuri bácsi, aki azután elkísért a vasútra. Szép kis sétánk volt vagy negyedóráig. Ráértem, hogy neki is mégegyszer gratuláljak.
Szép azt meghallani, mikor ő azt maga beszéli el s végül hozzáteszi; „ettől a nagy ijedtségtől kezd a hajam szürkülni.“ T. i. egészen fehér már. Lábjegyzet: Mi ez? Szarvas Gábor. „Menazserista“. J. M. Non plus ultra a kortes életből.
Nézze, most is micsoda bunda van rajtam, pedig mások már tavaszra öltöznek. Most már birom valahogyan magam, hanem a tél elején szörnyen összementem. Éjjeli munkám is akadt hivatalon kivül, nem sokat törődtem azzal, hogy megárthat. Szerettem volna valami szép ajándékravalót összespórolni, hogy ne legyen száraz karácsonya az asszonynak, szegénynek.
Feleségét, Van Roosen Herta bárónőt, a gazdag, szép és negyvenkét esztendeje ellenére leányos finomságu szőke kis teremtést oly vallásos áhitattal imádta, hogy más asszonyszemélyre csak nem nélküli és elvont szobrász-szemmel tudott rátekinteni.
És az ezt az időt fölhasználta arra, hogy lefusson a tó partjára, és ama szép órák emlékeit keresse, melyeket a kék vizű hullámzó tó mellett Jakabbal töltött. Nem remélte őt ott találni, írni pedig most sem mert neki, mert Klára előrelátásból ágyához vitette a posta-táskát, s azt saját kulcsával bezárva és midőn megérkezett, kinyitva: minden menő és jövő levél az ő kezén ment keresztül.
Testem a vágytól tüzesen ég Evoé! Szép vagy! Isteni szép! Szedd tele húsos hó-liliommal Lobogó mámor piros serlegét, Öleld át forrón, erős karoddal Remegő párod puha termetét! Liliom és csók szedni való Evoé, csókom isteni jó! MIND: Evoé, evoé, gyönyör az élet, Gyönyörben érjen életünk véget! LESBIA: Emlékezel? Több mint egy éve már, Hogy ajakad ajkam csókjára vár LENTULUS: És nem adtál!
Csak fölrántotta az ablakot és kikiabált, hogy a két gyerek egyszerre elrebbent, maguk után hagyva a porban a babát, egy czifrára mázolt, szegényes kis rongyos jószágot, a miben igazán nem volt semmi szép se, csak a neve, hogy ő a gyerek. Két ártatlan cseppség szeretetében odaelőlegezett jövendő. Mikor a tisztelendő visszafordult, Mari asszony már fölterítette az asztalt.
Fehér ruhácskájában, amely nyakig volt gombolva, olyan volt, mint valami igénytelen kis nevelőnő. A haját „copf" ban hordta; szép vastag fonatban, kék szalaggal. A nénje mellett alig törődött vele valaki. A gróf szólott hozzá néhány udvarias szót; olyankor gyönyörűen elpirult a kis leány. Nagyon szépen tudott elpirulni.
Láttad a szép leányt, kit az ügyvéd tegnap megszöktetett előlünk? Előhoztad-e, hogy meg akarjuk őket látogatni? stb. kérdezték sorban egymásután tőle, ki nem valami különös jó kedvvel érkezett vissza s egyhangú és rövid feleleteket adott. Csupán a háziúr nem szólt semmit.
Gyere, gyere... megérkeztünk! Ugy-e, szép itt? Ráhagytam, hogy szép és ez igaz is volt.