United States or Finland ? Vote for the TOP Country of the Week !
És két hét múlva diadalmasan jelentette Balthazár: Özvegy Waldeck Rudolfné született Balogh Nóra úrhölgy tizenhétéves leányával együtt Bécsben él, iparművészeti iskolájuk van a Leopoldstrasse 17. szám alatt III. emelet 8. ajtó. A leányt Ágnesnek hívják s az idei freudenaui szépségversenyen első dijat nyert 4685 szótöbbséggel. Feketeszemű, magas, karcsú, feltűnő szép lábú kis őzike.
Nagyot fujt s megtörölgette izzadt homlokát. A gróf csak mosolygott. És maga, Samu, ezt a szép leányát nekem szánta, ugy-e? Gróf úr pattant föl Krebsler önnek ördöge van. Ön maga a lángész; ön... Én egy tönkrement mágnás vagyok, ennyi az egész vágott közbe a gróf. Megértem, hogy ezt az ajánlatot teszi. Őszintén szólva, az ön helyén én nem tenném. De az izlés ellen nem lehet disputálni.
Újabb időben acetilén-bányalámpákat is készítenek. Az acetilén-világítást nemcsak azért kedvelik, mert szép fehér fényt ad, hanem azért is, mert lángja nyugodt, nem áraszt olyan nagy meleget és nem rontja el annyira a levegőt, mint a kőszénből készült világítógáz. Ilyen sok jó oldala mellett azonban az acetilén használata még most sem terjedt el annyira, mint ahogyan megérdemelné.
Csodálatos szép szemei voltak; kutyában csak az említett Czézárnál láttam eddig hasonlót. A szemegolyóját ép olyan fehérség övezte, mint ahogy az az emberi szemnél van s hófehér tiszta fejéből az a két emberszem beszélve tekintett elő. Le is tudta sütni a szemeit. Most, hogy a föltétlen komoly fekete eb így szólt hozzá, bámulva tekintett vissza.
S csakugyan rövid keresés után feltünik előtte a magas termet s a szép fekete szakáll. Egyenest hozzá megy s beszédbe ereszkedik vele. Régen tetszik itt tartózkodni? Nem biz én, e napokban jöttem csak, válaszol ez udvariasan. Persze, nagyon el tetszik foglalva lenni, kérdi tovább. No, itt nem annyira, mint odahaza, felel ez ismét. Azt mindjárt gondoltam.
Beniczkyné élete egy szép út ebben a siralom völgyében, egy szép út, göröngyök nélkül való, mindvégig fölfelé visz s ragyogó verőfény önti el. 1840-ben született Pesten, leánya Bajza Józsefnek, a rendkivül tisztelt költőnek. Olyan volt ő, mintha nem is az anyja szülte volna, hanem Bajza gondolta volna ki.
A keszi jegyző ilyenformán lemondott a szánkázásról és elhatározta, hogy inkább lóra ül, úgy léptet át a Galagonyás majorba. Peterdi kasznár úrékhoz. Egy óra alatt így is szépen odajuthat. Kis mokány lova prüszkölve ballagott vele az esti időben is szép hóvilágos tájékon.
Ah, Klára, mily boldog vagyok! kiáltott föl ismét és ismét Dózia ama két nap folytán mióta megérkeztek Tornyosra, Lamberth Klára birtokára. Klára ilyenkor mosolyogva nézett rá, s azután szép arczocskájának állát kezébe vette és jobbról-balról megcsókolta.
Szép rokonság. Az az ember vagy a bitófán fog meghalni, vagy egész életét a fegyencházban tölti. Oroszlay nem felelt. Izgatottan járkált föl és alá a teremben, mialatt barátja feszülten kisérte szemével lépteit, s meg tudta mérni a kínos tusakodást annak belsejében. Miért tetted e megjegyzést, Loránd? kérdé Oroszlay egyszerre megállva előtte. Semmi különös okból.
Egészen különös fölfogással bírt szerelemről, barátságról és helyzete olyan volt, hogy az emberek ridegségét vagy rosszaságát alig volt alkalma megismerni, még kevésbbé csalódni s ennélfogva mindent a maga szép, ábrándos lelke szerint itélt meg...