United States or Poland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Két hétig nem látta őt senki az utczán. Csak a tizenötödik nap mert késő éjjel kilopózni, s a Privorszky ajtajában, kinn az utczán rálesni, mig egy ismerős kilép, hogy megtudja tőle, nem fogtak-e el a napokban egy hamis bankócsináló bandát? Igy lehetett megtudni, hogy két hétig birja ki urambátyám az éhezést és a szomjazást.
No, csakhogy látod. De azt is látom folytatta eltünődve hogy most nincs itt senki, aki parancsoljon. Egyedül vagy, magadnak pedig azt parancsolhatod, amit akarsz... nem? De nem ám! Furcsa... Dehogy furcsa! Tudhatnád, hogy a katona úgy értem, hogy a becsületes és bátor katona sohasem hagyja el azt a helyet, ahová állították.
Oh, Klára, Klára, a kerek világ minden kincsét és drágaságát lábaid elé rakom, sóhajtotta egész hangosan, de riadtan fordult hátra, mert ugyanekkor tompa, gúnyos kacaj hallatszott mögötte... Végig járta az egész folyosót, kihajolt a könyöklőről, de se itt, se az udvaron nem volt senki.
Megvan e már?... el ne ereszszék, a jóságos Istenért!... Senki sem hallgatott rá. Mindenkit sokkal jobban elfoglalt a maga feladata, semhogy a meddő kérdések özönére felelhetett volna. A rőzsegalyak csak úgy röpködtek hátrafelé: a daklik őrülten nyugtalankodtak és néha olyan visítást műveltek, hogy azt lehetett volna gondolni, talán felébredt bennök a vetélytársi gyűlölet és egymást fojtogatják.
Eközben a marhákat is hazahajtották a legelőről. Biróné asszonyom majd kezét-lábát ette meg kétségbeestében. De hol marad már az én uram? ihol jönnek a tehenek a legelőről; senki sincs a háznál, a ki megitassa, bekösse őket az istállóba. Hát ha senki sincsen, monda O...., itt vagyok én: magam is gazda ember vagyok.
Miféle bonvivant-tal? kérdek azok elámulva. Hát, mint ez a Nagy Leo. Csak ismerem tán. Te, szerencsétlen! Hisz ez Deák Ferencz volt! Utczu megfordult erre a nyiri pajkos, nyargalt a postára, helyet váltott s ugy hazament, hogy sohse látta többet senki. Bölcs bolondság. Füreden történt e napokban.
Ez a veszedelmes zenéje a háborúnak rendkívüli izgalmat váltott ki nálunk is az egész fronton és nem hagyta érintetlenül a mellettem hasaló Varga őrmestert sem. Láttam, hogy egészséges piros arca gyorsan vörösödik, azután hirtelen elsápad... majd ismét elborítja egy friss vérhullám úgy, hogy egész a hajáig belepirul... Nem kivétel ez alól senki. Az én természetem elég nyugodt. Nem igen izgulok.
A czéhmester diadaljelként emelte átlyukasztott kalpagát, melyet a bőrök alatt félelmében szorongatván, benne a keresztül repülő golyónak világos nyomaira talált, s valóban a haza védelmében nyert ily tetemes sérvvel a város polgárai közül senki sem dicsekedheték, bár ezt is magyar kar ejté, s csak két vagy három ujjnyival csapott volna lejebb az ón, el lehetne mondani honunk akkori siralmas esetéről: «S lettél magzatod miatt
Jóval az éjjeli zene után, a virradat órájában történt. Azoknál a pezsgős üvegeknél tartottak, amelyeket már senki se számlál, még a fizető pincér se. Az asztalnál ülők közül ketten már szenderegtek; Vidovics is mintha másfelé gondolt volna. Cipriánit ellenben kissé lármássá tette a bor; folyton ő beszélt.