United States or Syria ? Vote for the TOP Country of the Week !
Boldog reményben, nyugtalan várakozással. Hátha Bélának csakugyan igaza van és Dóziát Tornyosra vitték abban a reményben, hogy ősz lévén, megcsendesült a vidék, senki sem sejti, milyen bájos kincs van a tornyosi házba rejtve, s ott legkevésbbé fogja valaki őt keresni...
Bogdanu egészen kiforgatva betanult szerepéből, talán nem tudva, mit csinál, jó darabig várt még, de senki sem mutatván magát, mintha leforrázták volna, eltávozott. Melyben egyik hősünknek házi állapotja a lehetőségig híven leíratik. A bányai politikusok nagy-gyűlése, kik és miről beszéltek abban, végre mi illetlenül zavartaték meg az.
Senki sem tudta a „kasszát" olyan ártatlan ábrázattal „behúzni" és senki sem értett hozzá, hogy olyan kígyósimasággal forgassa meg a „visszavágások" éles tőrét aggódó ellenfelei veséjében, amelybe különös talentummal látott bele. A „ferblit" el sem lehetett képzelni a kasznáréknál a „papunk" nélkül, ahogy a főurat Peterdi papa nevezni szokta.
De hogy ilyen nagy ur, azt meg sem hittem volna. Nefélsz Pista. Onnan ragadt pedig rá a mesék hőssuhanczának a neve, hogy őt sem tanitotta meg semmi és senki soha félni, vagy megijedni.
Engem boszantott ez a mosolygás. Azért mikor a háziasszonyunk kiment, megkérdeztem tőle: Neked tán tetszik ez a história? Tetszik hát! felelt. És nevetett a szemtelen. Eh, veled nem lehet beszélni!... Később pedig, az éjjeli sötétségben, mikor azt hittem, hogy már alszik, egyszerre megszólalt: Különben nem tudom, mit tartozik rád ez az egész eset? Nem bántott téged senki.
Bozsi bá: Hát csak arra való volt, hogy feltegyük a vörös sipkát, a ki alatt senki se lát meg bennünket, átballagjunk a grániczon, s ha lehet elfogjuk a muszka császárt seregestül, ha nem lehet, visszagyüvünk, s kitagadjuk belőle magunkat. Elnök: Ez tiszta munka. Félre lehet állni. Álljon elő a fináncz! Hát maga hogy keveredett bele ebbe a dologba?
Mert igen erős őrizet rendelteték a kincs mellé, vármegyei, városi és bányahivatali hajdukból, meg fegyveres bányászokból álló, Karácson Tivadar vezérlése alatt; számok könnyen mehet kétszáz emberre. Ez már pedig a soknál is több. Mondá More, magát az új bajtársokkal megösmertetni törekedvén; de szavaira senki sem hallgatott.
VI. Párbaj, a minőt senki sem hinne el, ha én nem mondanám. ..... Denique azon mi összevesztünk. Én is mondtam neki valamit, ő is mondott nekem valamit, a mit egymásnak meg nem lehet bocsátani. Rögtön kerestünk segédeket. Az ő segédei épen akkor léptek be én hozzám, mikor az én segédeim ő hozzá. Mindketten magunknak akartuk vindikálni a kihivás dicsőségét.
Ez intrika!“ kiabált, a kinek az Isten hangot, s az akadémiai votum consultativumot adott, s nem gondolta meg senki, hogy az a gonosz fastratagéma, az az akademiai egérfogó volt egyedül az intrikus, gondolta magában, hogy egyszer ő is csinál magának egy kis tréfát, s képzelem, hogy nevetett magában, mikor sikerült neki ugy összevesziteni olyan sok vén okos embert.
Mintha meg se értette volna az akadékoskodást, amit ez a polgár sorsu szegény tanitókisasszony megenged magának, követelt, parancsolt s csak arra döbbent meg kissé, mikor mind magasabbra, nagyobbra egyenesedett ki előtte a leány és szép lett, ragyogott mint a napsugár, bevilágositotta a szobát. Nem érti? Hát értse meg. Ketten vagyunk, nem hallja senki, hát mondok magának valamit.