United States or Rwanda ? Vote for the TOP Country of the Week !
S mialatt átmentek a vendéglőbe, megkérdezte Cipriánitól: Nem jössz ki? Hová? Árokszállásra. Kilovagolsz? Nem, a gyorsvonaton megyek. Ebben a szép időben? Ruhát is viszek magammal, mert meglehet, ott maradok három-négy napig. Nem szeretek a Jóska ingeiben járni ez előtt a csokoládé királyné előtt. Mit csinálsz ott annyi ideig? Kirándulunk Szilas-Almásra. Fürdőzni? Áprilisban?
Az egyik pedig már ette a vajaskenyerét, a másik a dohányt kezdte osztogatni, a harmadik az embereit számolta össze, a negyedik a thea helyett a kantinból hozatandó dolgok mikéntje fölött tanácskozott. Most földhöz ütnek kenyeret, könyvet s rohan valamennyi, mert aki előbb odaér, előbb kap ruhát. Utánok egy-egy csomó ember, akik zajongva kergetik egymást, amíg fölérnek a raktár magasába.
Ezt a belső zsebet én csináltam, mert bévülről t. i. nincs zsebe a rendes katonai blúznak. Adjusztálni egyébként semmit sem kellett, úgy állt rajtam az új csukaszürke, mint a parancsolat. Hát hiszen jól megnőtt, nagy darab, olajbarna képű ember vagyok, rám nem kunszt ruhát szabni.
Megpróbáltam mindent, hogy rám ne ismerjenek. Sokféle ruhát hordtam, különféleképpen nyirattam, beretváltattam magam, egyszer emlékszem sántítottam is a jobb lábamra, hogy majd talán nem ismernek meg, de hiába. Ha találkoztam egygyel, nagyon megnézett, átdöfött a szemével; tudtam, hogy, ha a föld tulsó oldalára megyek, akkor is rám találnak.
A kezdetleges műveltségű népek között természetesen kevés alkalom van a kereskedésre. Ezek a népek házi eszközeiket, ruházatukat, fegyvereiket maguk készítik. Legfeljebb annyi történik, hogy egymás között cserélik el a ruhát fegyverért, vagy a házieszközt valamely földmivelő szerszámért.
Kimerült, csendesebb lett s aztán már csak sugva mondta el azt, a mit behunyt szemmel maga előtt látott. Ha nekem csak egy volna... Egy leány, a kinek vennék szép kis fehér ruhát, a haját befonnák világoskék pántlikába, azután jönne a püspök, megbámulná, férjhez menne és folytatódnék az Isten mun-munkája... Vagy egy kölyök, egészséges, verekedő ficzkó, a ki okos, a ki szép...
Ott a ruhát még jobban szemügyre vették s ugy találták, hogy ez az az öltözet, melyben Deák nagyobb ünnepélyes alkalmakkor szokott megjelenni. Egy derék rendőr emberünket Deákhoz kisérte. Ott előadá a történetet, a rendőrség gyanuját, s a vélt tolvaj azon állitását, hogy az öltözetet ajándékba kapta.
Belátta, hogy legokosabb, ha az ember jegyzőkönyvet tart magának és minden reggel beirja a naplójába: hányadika van és esik-e az eső; simára fésüli az erkölcseit; előbb a mellényét húzza fel és csak aztán a kabátját; naponta néhány juhbőrbe kötött könyvet vásárol és szivarját nem az égő végével fogja a szájába; csinos ruhát hord és kifújja az orrát, ha náthás.
Letépte melléről a ruhát s Raymundus elszörnyedve látta testén a rákbetegség gyilkos nyomait. Ambrosia fölzokogott: Azt akarod, hogy ilyen nyomorúságban éljek örökre? Kímélj, Raymundus és szánakozz rajtam. Lullus Raymundus öreg mellét is megrázta a fojtott zokogás. Kezéből kihullott a kristály-fiola s hangos csattanással millió csillogó porszemmé omlott szét a márványpadlón.
Olyan ruhát visel, mint a többiek; haját úgy fésüli, bajuszát úgy pödri, mint a többiek, úgy él, úgy érez, úgy gondolkozik, úgy beszél, sőt olyan czifrán káromkodik, mint a többiek. És mégis marad valami láthatatlan vonal, mely elválasztja őt a többitől s nem engedi, hogy maguk közül valónak tartsák.
A Nap Szava
Mások Keresik