United States or Libya ? Vote for the TOP Country of the Week !
Fogjunk hozzá, Regina, add errébb azt a muszka nadrágot, lássuk, mire megyünk vele? Kiraktam magam elé a »Proprietäten«-raktár tartalmából a tűt, cérnát, ollót és azután elkezdtünk okoskodni a nadrág fölött. A feladvány nem volt könnyű, de nem is megoldhatatlan. Főleg, ha szabni tudtunk volna. De nem tudtunk.
Nagylelkű ajánlkozásomat Regina hangos nevetéssel utasította vissza. Még csak az kellene, hogy most tüzet rakjunk és telebüdösítsük füsttel az egész barlangot. Akkor aztán már épen nem tudnék elaludni. Persze, persze, a füstre hirtelenében nem gondoltam.
Elfordítottam arcomat, hogy ne lássam, a vörös Regina azonban megfogta az arcomat és kényszerített, hogy ismét közvetlen közelből bámuljak bele félelmes nagyságra megnövekedett szemeibe. Úgy rémlett, mintha mosolygott volna, de ez a mosoly is annyira idegen és kegyetlen volt, mintha rögtön utána egy vad harapást is éreztem volna az arcomban... és a vér sós ízét, mely a seb szélén kifolyt.
Nem vagy sem apám, sem uram, sem szeretőm... senkim és semmim. Mindenki oda mehet, ahová akar. Azt teheti, amit tetszik. Visszajöhet, elmaradhat... nach belieben, ahogy a kedve tartja. Megmondtam és így lesz. Regina... Mi tetszik? kérdezte szinte éles hangon. Elharaptam, ami a nyelvemen volt. Semmi.
Mire másnap reggel fölnyitottam a szememet nyolc óra volt, a nap már magasan járt s a fűszálakról fölszívódott az éjjeli harmat, Regina mozdulatlanul aludt. Természetesnek találtam, hogy ily mélyen alszik és örültem neki, a tegnapi kegyetlen kaland izgalmai után ez a kegyelmes álom helyre fogja hozni és ismét visszavarázsolja megkínzott tagjaiba az élénkséget.
Markomba ragadtam a Mannlichert és futva vágtattam annak az oldalfalak nélkül egymagában álló pajtának, mely mintegy száz-százötven lépésnyire lehetett a sziklatoroktól, s amelyről Regina azt mesélte, hogy a nehéz gőzök áramlása annak a közeléből indul a falu felé. Valami húsz-huszonöt lépésnyire a pajtától két egymásután eldördülő lövés hirtelen megállított.
Nem voltam bizonyos a dolgomban, egy megmagyarázhatatlan ösztön azonban arra unszolt, hogy hitelt adjak a leány szavainak. Hátamra raktam mindent, amit el bírtam vinni. Regina fölkapta pokrócomat, bakancsaimat és vitte.
A Regina leány érdeklődve figyelte a menázsifőzés műveletét, s közben úgy izzadt szegény feje a meleg köpenyegben, hogy végre is megsajnáltam. Meleg van odabe, Regina... Egy darabig még állom, de nem sokáig lihegte homlokát törölgetve.
Regina fejét rázogatta erre a neki nyilván csöppet sem értelmes magyarázatra. Akkor sem szabad innét hazamenned, ha azok a disznók idejönnek és korbáccsal vernek... mint ahogy a bácsit verték? Akkor sem, ha be akarnak dobni a tűzbe? Vagy elhurcolnak a kazlak mögé mint a nagy Reginát? Mondd... akkor is itt kell maradnod? És akkor is itt kell maradnod, ha megkötöznek és puskával ütnek? Aha!
Hát a sötétséget most már valamivel jobban meg lehetett látni... Kicsi világosság ez, Regina, de ha nem sietsz, ez is elfogy. Bizony, spórolni kell a maradék gyertyával! Tehát csak gyorsan, gyorsan, rakd el a cókmókot, úgy, ahogy tudod, nem baj, ha nincs is rendben, én addig hirtelen összetákolom az ágyakat... vagy minek nevezzem ezeket a vackokat, amiket most mindjárt összeütök.
A Nap Szava
Mások Keresik