United States or Greenland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Pillanatok alatt visszaélt egy semmisnek látszó epizódot, ami mégis mondhatni groteszk bájjal rajzolódott rá arra a perce. Az első szép, meleg napon történt. A sétatér felől kocogott mankójával. Mint mindig, legkorábban, hogy ne kelljen székek és emberek között botorkálni a helyére. A pincér az asztalt terítette kint a teraszon.
El voltam rá készülve, sőt majdnem bizonyosra vettem, hogy így történt. Mégis oly nehéz lett a szívem, mintha szomorú előérzeteim megcsaltak volna. Percekig nem jött ajkamra hang... Mire is legyek most már kíváncsi? Arra a kérdésre, hogy mennyi lehetett a foglyok száma, az emberek nem tudtak megbízható felvilágosítást adni.
Aszonysag panaszkota, hogy nincsen szike, mingyart hoztam neki egy szalmasziket, leül, hete ra. Gyors orvosi segitsigir kit arany. Ugyanakor este kalabriasoztam urasagal: orvosi irvagasirt 1 arany. 24-ta Junii. Kis aszony panaszkota nagy szomjusagról, hoztam neki egy pohar vizet, 1 arany. Nem engetem mind meginya, hogy meg ne artson, 1 arany.
Várj csak, hadd gondolkozzam. Igen, tegnap kaptam. Egy kis parasztleány adta át, épen mikor haza mentem tőled s beléptem a kertajtón. Mi volt e levélben? Biz' én nem tudom. El sem olvastam. Rá ismertem az írásra s nem lévén kíváncsi Lándsa úr vallomásaira, olvasatlanúl széttéptem. Kár volt előbb nem szólnod e levelekről.
A két volt jóbarát pár pillanatig kihívó tekintettel méregette egymást. Mit kívánsz cserébe e levélért? kérdé benső izgalomtól vibráló hangon. Semmit! Menj és többé ne kerülj szemeim elé! Nem ismerjük egymást!... volt rá a hideg, engesztelhetetlen válasz. Utolsó szavad ez? Bornemissza felelet helyett néma megvetéssel fordult el tőle. Jer, kedveltem!
Pedig volna rá okom, folytatta lassú hangon a leány, miközben fölkönyökölt és tenyerébe fektette sovány kis arcát különösen, ha a holnapra gondolok, amely bizonytalan.
Te nem tudod, ki az a leány, valamint azt sem képzeled, mily keserüséget okoz nekem távozása! Ernesztine a legnagyobb bámulattal tekintett rá.
Ha Bécsben voltál, pénzednek kell lenni, hát ide vele! Kiálta rá a haramia. Uram, én herczegeket borotváltam és grófokat, szakállod úgy is nagy, egész életedben nyírni fogom azt; csak hagyd meg kevés aranyaimat. Aranyok! Passza draku! dörgé az útonálló és karabélyát megfordítván, magasra emelé ágyát, csapásával a szegény vándort agyon ütendő. Megállj Lupucz!
Hiszen itt van rajtuk a ruha, látható, hogy meg van tépve mondja a bíró. János végignézi a ruhákat és a fejét csóválja. Biz' az meg van tépve. De ki tépte meg? Ki téphette? Mán, tekintetös uram, azt senki mög nem látja rajta, hogy én típtem le. Mer én nem típtem. A bíró haragosan szól Jánosra, aki el van határozva, hogy keményen védekezik. De hiszen mindkét rendőr is tanu rá!
Jobban érzed magad, Dózia? kérdé tőle a grófné, s az némán intett igent fejével, és Veronikára estek szemei, ki kedves nyájassággal mosolygott rá. Leányom, Veronika, mondá Hermance feleletül a kérdő tekintetre, mit Dózia szemében látott. Menj vele, ő megmutatja, hol pihenheted ki magadat, szomszédságában az ő szobájának.
A Nap Szava
Mások Keresik