United States or Canada ? Vote for the TOP Country of the Week !
Kétségbeesett képet vágtam, a szájam széle begörbült, a mama rám nézett, megint mondott valamit németül, aztán előkapta a zsebkendőjét, szemeire nyomta s kiment, keményen bevágva maga mögött az ajtót. Apám egy kicsit összezsugorodott a széken s ugy nézett utána, én akaratom és föltett szándékom daczára is elmosolyodtam kissé s erre hamar összeszedte magát.
Ugy megütött, pedig uri gyerek vagyok. Rám csak édesapámnak szabad ütni! JÁNOS: A nádpálcát ... RIZA: Maradj veszteg! IDA: Hát érdemes ezért a vásott fiuért? JÁNOS: Nem miatta, hanem én miattam érdemes ... Aztán meg a Riza miatt is ... Ez nem mehet igy tovább! JÁNOS: Most nem érek rá veled tárgyalni! IDA: Várj! IDA: Mert Katicához ebben a kopott kabátban be sem eresztenek.
Nem furcsa, hogy ez az ól meg ezek az izék... nem vesztek oda? Regina rám nézett és megbiccentette fejét. Igen, mondotta szelíden ez elég furcsa. Kellemes elégedettséget éreztem. Nem a válaszra voltam kíváncsi, hanem a hangra, ez pedig igen enyhe, igen megbocsátó volt, semmi nyoma benne a goromba haragnak, amelyre el kellett készülve lennem.
Úgy jelent meg Hadady előtt az ő első szerelme, mint áz álombeli bolygófény, amely ösmeretlen világok felé csalogat. A következő percben már ott is volt Judit mellett. Rám ösmert? kérdezte az asszony diadalmasan és az ő arcára is szökött egy kis szokatlan pirosság. Azután bemutatta Hadadyt az urának. A híres író, tette hozzá, amitől Hadadyn büszke öröm érzete futott végig.
Hol félóránként, hol óránként mindegyre fölriadtam és ösztönszerűen hallgatóztam... mintha éreztem volna, hogy bármily nagy csendesség vesz is körül, nem vagyok egyedül. Ez a sajátságos érzés módfelett kellemetlenül hatott rám.
Nem vagyok Regina kisasszony... itt vagy? Itt. Hol? Itt a bokrok mögött. Akkor jól van... ha itt vagy. Te erős ember vagy, megvédesz. Nem engeded, hogy azok megfogjanak, mint ahogy a nagy Reginát megfogták. Regina kisasszonyt hárman is tartották, letépték róla a ruhát és röhögve cipelték a szénakazal mögé... Elhoztad a köpenyeget? El. De várakoznod kell rám, mert nem vagyok készen.
Hallgasson rám és ha tanácsomat követi, a fejemet teszem rá, hogy minden jól lesz. Beszéljen hát! mondá a gróf, türelmetlenül. Mindjárt ezen kellett volna kezdeni. Mielőtt pénzt adok, akartam jó tanácsot adni, felelt Atlasz úr, mosolyogva. Tudom, hogy a pénzt szívesebben veszik, mint a tanácsot, de az én pénzemből csak akkor lesz magának igazi haszna, ha követi a jó tanácsomat.
Jakab megfogta kezét s lehajolt hozzá. Sem akkor, sem most nem álmodik, Dózia, ismétlem, a mit akkor tőlem hallott. Szeretem, szeretem, szeretem, a hogy csak oly szív szeretni képes, mely addig, mig önt láttam, soha sem nyilt meg a szerelemnek. Oh, Istenem! kiáltott föl a boldogságtól és kíntól reszketve Dózia, ha tudná, mit foglalnak e szavak magukban rám nézve.
Rám nézett és csak annál gyorsabb haladásra ösztökélt. Ha átkerülünk a jezernicai völgybe, ott már nem kell sietni. De most kell... kell!... én tudom, hogy kell!... A rangos tekintély kedvéért, nehogy azt higyje ez a »civil Person« amint szegény Morelli kapitány úr mondani szokta hogy »a schneidig katona nem mindent tudja«, odavetőleg rögtön megjegyeztem: Én is tudom, hogy hol vagyok.
Gróf úr nős ember lévén, nem szeretné, ha ez a dolog nyilvánossá lenne? Magától értetődik, hogy ez rám nézve kellemetlen volna. Sőt válságos lehetne. Nos, gróf úr, én nem tudok ama leányról, ki ma, mint mondja, tizenhetedik évében lehet, fölvilágosítást adni, és meg nem foghatom, miért utasította méltóságodat ama levél írója hozzám?
A Nap Szava
Mások Keresik