United States or Uganda ? Vote for the TOP Country of the Week !
Meddig várjunk? Úgy látszik, neked nem esik nehezedre! szakítá félbe haragosan. Klára fájdalmas, szemrehányó tekintettel nézett rá. Klára! Mondj valami vigasztalót, ha tudsz! Mit tegyünk? Szeretnék valami megnyugtatót mondani, de most jöttem haza, így nem tudom, mik történtek, mi kedvetleníté el atyámat ellened? Kellett valaminek történni, míg távol valék! Én majd megtudom: mi az!
A leány nem haragudott meg; meleg tekintettel felelt a meleg tekintetre s így szólt: Az én nevem Mira. Akárcsak azt mondta volna: Tetszik neked ez a név? Ha igen, tedd el a szívedbe. Neked adom. Lola visszatért. Mindjárt itt lesznek s mi ezennel elbúcsuzunk öntől, Vidovics úr. Remélhetem, hogy megbocsátotta a tolakodásomat? Számítok rá, hogy jóvá teszi a hibáját, s ezentúl gyöngédebb lesz. Jóéjt!
S a szegény, kis szürke ember ebben a pillanatban keserves irigységgel gondolt arra a másik emberre, a ki egyszerre csak előtte termett az utban. A vedlett kis boltos meghökkenve bámult föl reá. Az csunyán vigyorgott s mintha csak tegnap váltak volna el egymástól és pedig barátságban, bizalmasan hunyorgatva szólott le rá: No, hát még mindig semmi? Állás után jár, ugy-e? Nehéz dolog.
Épp most akartam kérdezni... felelte rá zavartan. Én nem maradhatok soká ez országban! Vissza kell térnem. Azért jöttem, hogy magammal vigyelek! tevé hozzá elkomolyodva. Cynthia! riadt ez rá elhűlve. Az öröm, vagy az ijedség hangja ez, José? nézett rá nyugodtan, de szeme oly hideg pillantásokat lövellt rá, mint a tőr hegye.
Ne sírjon, hanem beszéljen, kiáltott rá szigorúan Obrenné. Nekem nem felelt, most itt az ideje, hogy megvallja bűnét a... Gyorsan elhallgatott Hermance egy figyelmeztető pillantására. Beszélj, gyermekem, mondá a grófné szeretetteljes hangon... Tudod, mivel vagy vádolva, s mondd el, igaz-e az, vagy nem. Légy őszinte hozzánk.
Hiába, nem szeretünk ott lenni, ahol egyetlen árva magyar szót sem hallunk... Jókora útat kutyagoltam végig a hátulsó vonalak között, de senki sem volt rá kíváncsi, hogy mit keres itt ez az egymagában siető idegen regimentbeli »Mann«. Végtelenül közönyös arcok, semmitmondó, unott szemek és alig mozduló csend. Az emberek szó nélkül tettek-vettek, mintha fababák lettek volna.
Isten önnel, mondá nagy fölindulással Hermance, s rá sem nézve többé Obrennéra, kisietett a szobából és a lakásból, hol a főnöknőt nagy izgatottságban hagyta, ki pár perczig mély gondolatokba merülve állt helyén, azután vállát fölvonva, kétértelmű mosolylyal fordult belső szobái felé...
De az egésznek mi köze a szeméremhez? Ez ellen protestálni próbált. Hallgasson, vén csirkefogó üvöltött rá a rendőrellenőr, azt hiszi, nem tudjuk, hogy útközben erkölcstelen ajánlatokat tett az asszonyságnak? Ugy-e Vékonyné? Igenis, instállom, könnyezett a menyecske és szép, nagy kék szemét fájdalmasan az urára emelte pedig semmivel sem szolgáltattam rája okot.
Hallja maga, kocsis! kiáltott nagy hangon, máskor, ha az uraság érkezik, ott tartsa az orrát és vigye utána a podgyászát. Érti? Én a lovaimat ott nem hagyom az Istennek sem, felelt foghegyről a kocsis. Fogja be a száját vagy megtanítom emberségre! rivallt rá a fiatal úr és gyorsan beugrott a hintóba. Most pedig úgy hajts, hogy a lovaid hasa a földet érje!
Bármennyire könnyelműen szánta is rá magát Róma elhagyására, most megilletődve és fájdalmasan gondolt mindarra, amit elhagyott. A hét halom fölött az ég krétás kékjében lebegni látszott a Capitolium márványkoronája, büszkén és hódítóan, nem árulva el a férgek nyüzsgését, amik alapjait megingatták.
A Nap Szava
Mások Keresik