United States or Saint Pierre and Miquelon ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mintha el se akarta volna ereszteni többet, ugy fogta és sugdosott a fülébe: Csókoljon meg. A számat... A fiu elrémült s a kocsik mellett ténfergő sok asszonyra mutatott. Meglátják. Hogy gondolod az istenért... Nem baj. Engem még soha se csókolt meg senki... A fiu ráhajolt, mintha a kendőjét igazítaná s gyorsan csókolta meg. Sietett s aztán ijedten nézett előre. De a leány boldog volt.
Vér ömlött az ajkaiba, kipirult az arcza is és mintha mesét hallgatott volna, beszédesek, derültek lettek a vonásai. A fiu most már el se eresztette a kezét, hanem lázasan bámult reá. Mikor fölnyitotta a szemeit, ráhajolt s ugy beszélt hozzá, hogy majdnem csókolta az arczát. De szép vagy! Mint egy kisasszony, csak éppen uri gunyát kellene rád adni.
Nem akarom elveszíteni az állásomat, mert akkor nem mondhatom el magának azt, a mit mondani akarok. Ugy? Nem találta ki? A lány halkan s egy kicsit bután felelt: Nem. Hát azért? Este pedig egy pillanatra ráhajolt az asztalra s belesugta a nagy könyvbe: várom. Künn találkoztak.
A fiu ujra ráhajolt s beszélni kezdett neki. Csak gyógyulj meg hamar. Én nem tudom, hogy esett, de mindég a bátyámék mentek a lovakkal hozzátok. Nem is igen láttalak még, csak gyógyulj meg. Nekem nincs még senki szeretőm, nem is volt. Csak gyere haza, de hamar. A leány alig tudta felemelni a karját. Kétszer-háromszor is visszaesett a keze, de aztán mégis sikerült átfogni a legény nyakát.
A másik pedig töprengett felette. Ilyen közvetlen közelből látta a véget s meglepte az, hogy olyan könnyü a meghalás. Ráhajolt a sápadt arczra s belemeresztette a szemeit abba a kiolvashatatlan világba, a mi a kettő közt van, ott, a hol az élet végződik és kezdődik a nihil, a végtelen rejtelem, a mibe az ember beleőrül.
A Nap Szava
Mások Keresik