United States or Colombia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Tudom, de nekem a gyermekem drága, nem maga, maga semmi... Maga senki... Ha a fiam a maga szeméért meg találna halni... A nagy hangra bejött a báró. Kicsi, értelmes képü öreg ur, kis, szurós nézésü szemekkel, amikkel mintha egyszerre mindent látott volna... Hosszu, meleg pillantással mérte végig a leányt s szárazan szólott rá az asszonyra: Mi a baj? A leány felelt. Elmegyek innen.
Vezesd a kisasszonyt az általam megjelölt szobába, mondá Esztheyné, s azután a leánykához fordult: Menj, gyermekem. Aludj csöndesen és jól, holnap majd folytatjuk a társalgást, mely ma nem vezetett eredményre. Dózia gyorsan elhagyva helyét, egy kutató pillantással futtatta tekintetét végig a komornán, azután kezet csókolt a grófnénak, s szó nélkül követte Ernesztinét.
Kevés leány gondolkodik így, mondá Enyingi mosolyogva, s egy pillantással Jakabra, kire látható kellemes hatást tettek e szavak, s majdnem érzékenyen mondá: Szóról-szóra aláírnám grófnő állítását, csak azt csodálom, hogy hol vette e tapasztalatokat?
Még ma útnak indul vele István úrfi lovásza a táborba. Ezt mondd, ha hazaérsz! Értem! Iván megmutatta a csatlósnak a konyhát, ő maga a pincekulcsot akarta elhozni, de alig ért a folyosóra, midőn a fordulónál José toppant eléje. Öreg, mit küldött kisasszonyod attól az embertől? kérdezte szúró pillantással. Levelet és egy csomagot. Fenn vannak már a nagyúrnál! felelte. De neked mit adtak át?
Remegve tápászkodott fel és szilaj, tétova pillantással nézett szét... a másik pillanatban azonban, mint a prédájára csapó saskeselyű visítása, olyan kiáltással rohant az athenora felé. A nagy titok föl van fedezve! Térdre akart borulni, de mérhetetlen elragadtatásában csak mozdulatlanul bámulta a színarannyá vált olvasztóedényt és a fenekén ragyogó, csodálatos sugárzású bíborvörös követ.
Midőn annak szobájába értek s az megnyitotta előtte a mellékajtót, mely csinos, tiszta, egyszerű butorzatú helyiségbe vezetett, Dózia átlépte a küszöböt s gyors pillantással tekintett körül a szobában: Itt fogok aludni? kérdé futó, gunyos mosolylyal. Ezt jelölte ki a grófné számára. Köszönöm, viszonzá Dózia s büszkén, hidegen intett fejével és becsukta maga után az ajtót.
Az ápolóné bejött s az ágyhoz csoszogva, ünnepélyes ábrázattal szólott: A tisztelendő ur itt van. Az asszony ijedten hebegett: Még nem. Még nem. S valamicskét emeltebb hangon szólott rá a még mindig az ágy mellett gubbasztó ócska viklerre: Szőcsné, adj másik kabátot reám. A fodr... Iszonyu, görcsös köhögés jött rá s a közben intett egy elalvó pillantással az ágy mellett a székre, hogy: ott van.
Hát ez a levél itt mi? sziszegé lángoló pillantással és sovány ujjával mellbebökte az öreget, éppen ott, hol a levél volt. E pillanatban a tudós lépett ki a szobából, az öreg Iván pedig elsietett onnan. Jó, hogy itt vagy, éppen érted akartam küldeni, kedveltem! Jer csak be hozzám! A te számodra van itt valami. José fogcsikorgatva követte.
Kitől nyerte gróf úr ezeket a bizonyítványokat? Erre nem kivánok felelni. Ha ügyemben fáradozott s e miatt voltak talán kiadásai, küldje el a számlát s én ki fogom azt fizetni. Az ügyvéd szemüvege alól gúnyos pillantással futtatta a beszélőn végig pillantását s halk torokreszelés után mondá: Kiadásaim nem voltak s nem is a miatt jöttem.
Olyan fölöslegesen sokat foglalkozik vele, hogy tegnap már kénytelen voltam prédikációt tartani neki. Elment az eszed? kérdeztem. Mit akarsz? szólt szenteskedő, álnok pillantással, ő a szinügyi bizottság elnöke! Nos, nekem egy csöppet se tetszik ez a dolog.
A Nap Szava
Mások Keresik