United States or Kyrgyzstan ? Vote for the TOP Country of the Week !


Most már bizonyosan tudom, hogy bolond vagyok. Egy barátom azt mondta, hogy beszél az őrnagygyal. Ennek van már vagy két hete, és még sem változott semmi. Ugy látszik, hogy már ő se tud segíteni rajtam. Ostobaság olyan nagyon törődni vele, hiszen az embernek egyszer úgyis meg kell halni, hanem azért mégis bánt, hogy annyira haragszanak reám. A leányról már ne beszéljünk.

Aztán eszébe jutott, hogy ez ostobaság: talán álmodta valamikor az egészet. Hogy láthatta volna valaha régen?! Hiszen tegnap még gyermek lehetett!... S mintha most, előtte virágzott volna ki, ebben az édes mosolygásban, mely bimbóhasadásra emlékeztetett!...

Ki dobná félre Petőfit, mert az apja mészáros volt, Aranyt, mert parasztviskóban született s ki nem érzi őket igaz testvériségben azzal, aki ma nekünk Kemény Zsigmond. Az irodalom szuverén terület, hol minden rang és kiváltság megszünik, épen azért minden mentegetőzés vagy frázis, vagy vétek, vagy ostobaság. De itt úgyis egészen másról van szó.

Ifju ur mondja ifju ur, ne tessék megszomorítani a papát. Szeretem az iparomat mondtam én. Apám kiabált. Ostobaság! Marhaság! Azt hiszed, hogy én ezt eltüröm! Egyszerre azonban szép kérésre fogta a dolgot. Nézd, édes fiam, megigértem anyádnak, hogy nélküled nem megyek haza. Ne hagyj engem szégyenben.