United States or Switzerland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Még jóformán oda sem ért, mikor már hum, de mielőtt teljesen elaludna, így vélekedik: B b b buta. Ez nála a jóéjszakát kívánás, mely után elcsendesül. A házban mély csönd és nyugalom van teljes egy óra hosszáig. Akkor újból rémes csatakiáltás hallatszik a kocsiból: Appá! Appá! A duttyán A két végén van két nagy karó egyenesen, mert a földbe ásattak.
Szolgálatot, Klárának! Micsoda szolgálatot? Ha nem haragszol meg, elmondom; de ne haragudjál meg, mert én a tiszta igazságot mondom és nem akarok Klárára rosszat fogni. Tegnap este épen az udvaron voltam és Cserepes Andrással beszéltem, mikor egy idegen parasztleány lépett be a kapun. Oda ment Cserepes Andráshoz és azt kérdezte tőle, hol van a nagyságos asszony?
Ha nejének mélyen szemébe tekintett s mosolygó sugarától fölmelegült szíve, ha megfogta kezét s meleg, puha érintésétől villamos ütés futott végig egész testén, ha átölelte derekát és keblére hajtotta fejét, hitte, érezte, látta, tudta, hogy egészen az övé szerelme, hogy egyedül az övé, hogy soha sem volt másé: a kínzó, kegyetlen képzelem egyszerre egy más férfi alakját mutatta szemének az ő helyén más férfi ajkát tolta oda az ő és neje ajkai közé.
Itthon van, oh nagyon is itthon van, nyögött Góg Ferencz. Méltóztassék besétálni! Szeretett Lilla húgom elájult ugyan, de rögtön magához fog térni, ha meghallja becses jelenlétét. Hol van? kérdé Sándor, gyorsan tovább haladva a ház felé. Lilla húgom? Lándsa Jenőt kérdem, felelt Sándor türelmetlenül. Szobájában, a vendégszobában, oh nagyon is ott van sóhajtott, Góg Ferencz. Épen most vitték oda.
Az ajtóból még egyszer visszafordult s komolyan szólott a többihez: Jertek ti is vissza. Az egyik elkiáltotta magát: Mi? Hogy mi menjünk vissza?! A másik hozzá akart vágni egy poharat. Annak, a ki legelőször szólott, megint a temetés jutott az eszébe, mert újra elmondta: Leütöttem volna az öklömmel a zsandárt. A czudar, oda mer jönni.
Csendesen felelt a paraszt. Pörösködünk. Mig az a négy hold ide nem megy, vagy oda nem megy, nem barátkozom. Az öreg Rettegi gondolt egyet s megint nyujtotta a kezét. Hát menjen oda. Maga haza hozta a leányomat, én megköszönöm. Köszönje meg az ur, de ne igy. Hát hogy? Ugy, hogy: köszönöm. Arról pedig majd tesz a törvény. Annak a dolognak nincsen semmi köze ehhez a dologhoz.
A fiu félrerakott néhány fej káposztát az oldalokra s a süppedésbe ültette a leányt. A kovács komoran bámult föl a halvány-sárga arczra s szó nélkül fordult be a mühelybe, mikor a leány kimerülten behunyta a szemeit s szenderegni kezdett. Aztán pálinkával jött ki s szó nélkül nyujtotta oda a fiunak az üveget. A legény még mindig a lánynyal foglalatoskodott.
Isten, ember tudja róla, például, hogy furvézer volt a katonaságnál, de ilyenkor egyszerre huszár lesz és válogatott kalandokba bocsátkozik. Most is arról tárgyal, felcsapva fogai között a pipaszárat. A Königrécnél is hékás, mondja, oda vótam én komandérozva a legfelsőbb fölmarsol generálishon. Álltunk a lóval a dombon: a legfelsőbb fölmarsol generális, mög a major-generális mög én.
Hisz azt a nélkül is megtehette volna, hogy minket lásson az indóháznál. De én elbujtam tőlük és titokban tartottam volna érkezésemet előttük a kiszállásnál is, elvegyülve a tömeg közé, s nem vettek volna észre, ha ti oda nem vonjátok a figyelmet. No, majd meglátjuk, viszonzá Klára, ki mindjobban belátta, hogy gyámatyjának igaza van.
Szinte megsimogatott a tekintetével, mialatt a gyors választ elröpítette: Aber ja! Épen oda akarok menni mondotta biztos hangon. Akkor hát nem tudod, mi vár odalenn? Dehogy nem tudom! Voltam én már ott elégszer. Abba a faluba? Igen, abba... Ladomirskában, mert így hívták, mikor még emberek laktak benne. De ez már régen volt. Akkor még egyikünk sem volt a világon.
A Nap Szava
Mások Keresik