United States or Mauritania ? Vote for the TOP Country of the Week !
Csendesen felelt a paraszt. Pörösködünk. Mig az a négy hold ide nem megy, vagy oda nem megy, nem barátkozom. Az öreg Rettegi gondolt egyet s megint nyujtotta a kezét. Hát menjen oda. Maga haza hozta a leányomat, én megköszönöm. Köszönje meg az ur, de ne igy. Hát hogy? Ugy, hogy: köszönöm. Arról pedig majd tesz a törvény. Annak a dolognak nincsen semmi köze ehhez a dologhoz.
Szervusz Juci! förmedt a meglepett házaspárra, amikor megpillantotta az egész familiát a nagy eperfa alatt, ahol gyékényzsöllyék kináltak kényelmes pihenést. Mit szólnak ehhez? Olvassa csak, szomszéd! és mialatt a levelet mérges mozdulattal nyújtotta oda az inspektornak, panaszt tett Janikára az édesanyja előtt: no iszen Juci, te is szépen neveled a gyerekedet!
Első nagyobb munkája a Szirmay Ilona czimű regény, nagy haladás a magyar elbeszélő irodalomban. Az akadémia pályázatára nyujtotta be 1836-ban. A regény jó volt, hanem az esztendő volt rosz a regényre.
Sándornak ideje sem volt a meglepetés fölkiáltására, neje hozzá lépett, mosolyogva, bizalmasan, szeretettel, mint a régi időkben, mint házasságok első napjaiban, és feléje nyújtotta mindkét kezét. Én vagyok, Sándor mondá férjéhez simulva visszajöttem, elfoglalom ismét helyemet oldalad mellett.
Máskor valami idegen háznál volt ebéden, s valami szörnyü kozmás ételt hoztak fel: „bocsánat, szólt a házi gazdához, hogy ez a pecsenye olyan kozmás; de a feleségem beteg, nem láthatott a konyha után.“ Vacsoránál pedig az történt meg rajta, hogy nagyot ásitott; fölkelt, karját nyujtotta a házi asszonynak: „gyerünk már aludni, kincsem.“ Ez történet buvár volt.
Eleinte úgy rémlett szemének, a leány sem értette, s meglepetve, csodálkozva nézett rá; de utoljára mégis megértette és kezét nyújtotta feléje. «Hiszi-e, hogy boldoggá fogom tenni?» ... mintha ezt kérdezte volna tőle; de azt már nem tudta, mit felelt rá, csak arra emlékezett még, hogy magához vonta kezét és átölelte derekát, és a leány vállára hajtotta fejét, s könnyezve és mosolyogva mondta: «Ki hitte volna, hogy a jó pajtásságból szerelem legyen?»
Az első jóismerős, akit megpillantottam, a kicsit szabadszájú, egyébképen azonban aranyosszívű nagy vállas Herkules: Varga Ferenc, tartalékos őrmester volt. Mind a két vaskos kezét felém nyújtotta, amikor észrevett.
Ime, leányom! itt van vendégünk és gondos ápolóm: José Venegas Herrezuelo. Atyám, ő az, kiről írtam! Az én bátor megmentőm! kiáltá Klára s kezét nyujtotta feléje üdvözletül. Mily csudás véletlen! És te egy szóval sem említéd? fordult a tudós is hozzá, de a spanyol még mindig mereven állt helyén és halálsápadt volt az arca. Csak újabbi megszólításra, akkor is, mintha álomból ébredne, tért magához.
Gergely mosolygott, ki akart volna békülni, de a leány intett, hogy az nem megy olyan könnyen. Miért nem szólt hozzám már három nap óta? Tanulok. Kilyukad a feje. Nem fél? Még a vizsgáig kibirja, azután már ugy sincs szükség reá, lesz diploma. Nem békültek ki. Mosolyogva váltak el, de Gergely hiába nyújtotta a kezét, a leány nem fogadta el.
A gyufát, Regina... ott van a blúzom balzsebében. Regina nyujtotta a gyufát. Mialatt kellő szakértelemmel alágyújtottam és a tűzre helyeztem a vízzel telt »kokeszli«-t, valami affélét dunnyogott, hogy indulatosság dolgában nagyon rossz természete van és szeretne megváltozni.
A Nap Szava
Mások Keresik