United States or Western Sahara ? Vote for the TOP Country of the Week !


A szobád mellett lévő szobában fog aludni, de az estét velem tölti. Tetszeni fog neki a lakás? A szoba, melyben elhelyezzük őt, csinos és tiszta. Mást nem kivánhat. De hát ki ő? Legyen hozzám bizalommal, grófné, mondá nyugtalanul a komorna.

Méltóztassék helyet foglalni, grófné, viszonzá a háziasszony, mert a mit mondani akarok, hosszú lesz és kellemetlen; s mialatt vendége leült, ő is helyet foglalt vele szemben. Dózia? kiáltott föl Hermance nyugtalanul. Igen, Teodózia kisasszonyról lesz szó! Milyen ünnepies bevezetés, máskor Dóziának hívta. Mint növendékemet... Most többé nem azt, mert, mert...

Miért? kérdé nyugtalanul Jakab, ki nem állhatta meg, hogy ne tegye ezt a kérdést, a leány bőbeszédűséget egy perczre megakasztva. Magam sem tudom. De tetszik tudni, a mi szokatlan, az feltünő is, s az még sohasem történt, hogy Dózia kisasszony oly korán elment volna.

A következő reggel nyájas napsugarakkal virradt meg, s a ház körül csend és béke honolt, nem úgy mint az épületben lakók szivében, kik együtt és külön-külön nyugtalanul látták elérkezni a vasárnapot.

Holcsi nyugtalanul vette át a nyujtott levelet, mert, mint mondtuk, ő mindig nyugtalan volt, ha valami váratlan dolog érte... És a sürgős szó izgatottá tette. Obrenné állva maradt az ajtó közelében, melyen a leány távozott, s várt, míg fivére olvasott, ki végigfutván a sorokat, dühös káromkodásban tört ki, midőn a levél tartalmát végigolvasta.

Most, midőn a hallgatás jege meg volt törve, Dózia mosolyogva emelte szemét, de megdöbbent annak halványságától s nyugtalanul kérdé: Rosszul érzi magát? Egy ideges fájdalom czikázott át szivemen, a boldogságtól. És igazat mondott. Rendesen békés csöndben, álmodozásban élő lénye csodálatos átalakuláson ment e perczek alatt keresztül.

Épen ennyi a becsértéke a mi nagy bérházunknak a főváros balparti részében. A fiatal özvegy azonban nem igen látszott mulatni e rendkívül érdekes versengésen, mert ásított és nyugtalanul feszengett ülésén.

Mi az? kérdezte néha a csárdás nyugtalanul. Ejnye, hát légy volt benne! morgott a csikós és kiloccsantott egy hörpentésnyit az üvegből: is csapott az asztalra, hogy csakúgy csattogott. Mit kérdezi? A menyecske úgy nézett a haragos legényre, hogy az attól mindjárt megjuhászodott s mentegette magát: nem baj no, sok ott a légy, ahol sok a jószág.

Igaz, hogy most még nagyon szomorú és el van keseredve; lehorgasztott fővel, nyugtalanul jár, kerüli az embereket, még szüleit is, nem beszél senkivel és olyan harapós kedvben van, hogy alig mernek hozzá szólni; de ez mind csak múló fájdalom, mely nemsokára el fog enyészni, újra visszajön életkedve, üres szíve új szerelem után fog epedni és szeme végre meg fogja látni azt a nőt, ki régen készletben tartja számára a boldogságot.

Ha el nem hallgat, mindiárt agyon puszilom. Nézze meg az ember. Nem volt elég az imént? Az, asszony hamisan int nemet, elfojtva kacag. Az ura vele kacag. Heki nyugtalanul nyöszörög mellettök. Bizonosan ilyesmit gondol magában: manó látott még ilyen sneffhúzást; ezek csak elszerelmeskedik innen az óvatos tündérmadarakat. Csakugyan megint csókolódznak. Heki illedelmesen fordít nekik hátat.