United States or Tonga ? Vote for the TOP Country of the Week !
K. G.-nak mondja egy izben testvére, mért nem küldöd el nélkülözhető tisztjeidet? hisz nincs reájuk szükséged. Igaz válaszolja a gróf hogy nincs reájuk szükségem, de ő nekik van szükségük én reám. Midőn 1850-ben a fogságból kikerült, bőkezüleg jutalmazta a hozzá folyamodó volt honvédeket.
Most nincs időm a megfoghatatlan esetről tovább beszélni, de annyit mondhatok, hogy különös szinben tünik föl az a ház, hol ilyen történhetik, és te magad, kinek közvetetlen szomszédságából valaki éjnek idején távozhatik.
Az ilyen leányt nőül venni tehát szerinted nem meszáliánsz? kérdé szomoruan Jakab gróf; de például, ha valakit szeretünk, s föltaláljuk benne azt az ideált, kit kerestünk, s kinek birhatása után vágyakoztunk, kiben az élet boldogságát reméljük elnyerni. Szép, szellemes, bájos, de egyebe nincs a földön: elitélendőnek tartod te az ilyen szövetséget?
Tudom, hogy messze van... de ne feledd, hogy én el tudok vándorolni a te messze hazádba is, ha meg akarom kopogtatni lakásod ajtaját, hogy megkérdezzem: ki van itthon? Ezen a tréfásnak látszó fenyegetésen is mosolyognom kellett. Egy pillantás a kis vörös gyönge alakjára, bárkit is azonnal meggyőzött volna róla, hogy a beszédnek nincs semmi magja.
Majd azt hittem, hogy sneff. Jaj istenem, nem ragad a hajamba? Úgy szokott ám! Adja a zsebkendőjét, hadd kötöm be vele a fejemet. Az én keszkenőm tele van ibolyával. Persze! hogy minden sneff egy mértföldnyiről meglássa azt a fehér lepedőt. Itt a kalapom, fogja, ne féljen, hallgasson; legyen csendben. Maga nem fázik meg? Magának nincs sok haja. Mit szól hozzá?
A legrosszabb helyre kerültünk, az bizonyos... A többi regiment szerencsésebb volt. Az ellenséges áradat legerősebb lökése minket ért és alighanem az az igazság, amit a szökevény oroszok hiányos elbeszéléseiből ki tudtam hámozni: nemcsak a Morelli-század járt rosszul, hanem az egész regiment.... »Hja, ez a háború!« Persze, hogy ez a háború, de ennél nyomorúságosabb vigasztalás aztán nincs is...
Akkor már kávéházban voltam. Ott több ember megfordul. Mégis csak jobban összeszedi magát az ember. Sokat kell eltürni; ugy beszélnek az emberrel a vendégek, mint a kutyával, hanem hát nem az a fődolog, hogy czirógassanak, hanem, hogy éljünk. Igen, erről akartam beszélni... Nincs annak terminusa, hogy mikor, nem is ment egyszerre, hanem lassan-lassan, nagyon büszke ember lettem.
A leány megint azzal a néma kérdéssel, azzal a rebbenős tekintettel fordult hozzá: Tudja mit? én még ma megkérem az apjától. Szent isten! Én nem bírok úgy visszamenni a poklok tornácára, ha nincs, ami az üdvösségem reményével védjen meg minden rossztól. Ha magát most ide nem igérik, akkor én elesem, érzem... A leány elsápadt. Kérjen meg inkább, csak ne mondjon ilyeneket. Összenéztek.
Gyerünk innnen! folytatta sürgető hangon ez a vidék nem barátságos, sok mindenféle csavargó bujkál az erdőségben... szökött katonák, mindenre elszánt gonosz emberek... találkoztam velük, tudom, hogy mennyit érnek. Jó lesz, ha minél messzebbre kerülünk erről a vidékről. Én is segítek, mit vigyek? Amim van, azt elbírom egyedül is. De hát te? Nincs semmi podgyászod? Nincs.
Aranymondás, gyöngyszem! kiáltott Góg Ferencz lelkesülten. Hány hold a sarlósi uradalom? Tízezer, egy tagban. Van patronátusa? Nincs. Nekem van. Azaz a fiamnak, a Sándornak. A tiszavégi részt ráírattam. Háromezer hold, egészen az övé. Mi fizetjük a papot, szép templomot építtetünk. A mi kastélyunkban is van egy udvari kápolna. Mit gondolsz húgom, nem volna jó udvari papot tartani?
A Nap Szava
Mások Keresik