United States or Yemen ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ilyenek az asszonyok, barátom. Igaz, figyelmeztetlek, ne nagyon bízzál a feleségemben. Azt gyanítom, igen szeretne összeboronálni ezzel a sajátságos hajadonnal. Álmodozol. Te, vigyázz magadra! Ne mondj neki könnyelmüen udvariasságokat. Az én menyecském, amilyen kicsi, olyan ármányos s alig várja, hogy rajta érjen benneteket valami holdfényes ábrándozáson.
Átkozott paprikás csirke! Csak addig meg ne halnék, a mig hazaérünk. Nem élek odáig. Végem van, meghalok, a gyomrom kiszakad! A fiamnak viseljétek gondját. Servus világ!“ Az arcza kék, zöld lett, a szemei kimeredtek, a kíntól vonaglott: egyszer csak észreveszi a sógor, hogy ugyancsak füstöl ám Pistának a bekecse elől.
Mind a mellett sokkal mélyebb érzésű volt és józan itélettel bírt, semhogy a helyest a helytelentől s a jót a rossztól már tisztán meg ne tudta volna különböztetni.
Ne röhögj, utasított rendre ingerülten a leány, hanem mondd, van vagy nincs? Már hogy az istennyilába volna, ha nincs! Miért kérdezed? Nur so... Gyermeked sincs? Ahol feleség nincs ott gyerek sincs... okos! A kis vörös eltünődött. Ja... ez igaz dunnyogta végül helyeselve ez igaz... A mi Adolfkánknak ugyan nem volt még felesége, mert még csak Fratz volt, de gyereke már volt.
Az ember ugy kapta róla le a koporsót, hogy utána ment vagy két nagy lépéssel és fenyegetett utána az öklével. Az asszony csitította: Mindjárt mondtam, hogy ne is próbáld... A kis mérges ember még mindig kiabált: Vesszen meg a fajtád, s csak akkor csendesedett meg, a mikor már elkanyarodott a kocsi és a csengettyüje is alig hallszott.
Arra kérem, vegye nőül mielőbb Dóziát, tegye őt boldoggá, s ne törődjék azokkal a küzdelmekkel, miket házassága miatt a világgal vívnia kell, mert a világ itélete szappanbuborék, mely szétfoszlik a leheletre!
A többiek is rajta voltak, hogy elejét vegyék a komolyabb összekülönbözésnek. Mi bajod van vele? Örülj rajta, hogy szóval tart bennünket. Ülj le és ne kötekedjél; ha rosszkedvü vagy, huzasd el a nótádat. De hiába csitították s hiába építgettek neki aranyhidat a tisztes visszavonulásra, nem hagyta abba.
Olyan minden levele, mint az ember öt újja: olykor csakugyan úgy tetszik, mintha fogná, húzná, szívná velük magához a napot. Ne menj el, maradj itt. De nem marad, megy. Vasárnap délután van, szólnak a harangok. A szomszédban van egy ócska torony, abban szólnak. A törökök idején mecset volt, aztán romnak maradt, most újból torony, benne laknak a harangok, a harangozó és a denevérek.
A plébános szó nélkül meghajtotta fejét és eltávozott a szobából. A szegény öreg asszonyság halála épen olyan csendes, szelid, zajtalan volt, mint egész élete. Mindig az volt törekvése, hogy minél kevesebb alkalmatlanságot okozzon másoknak és ne legyen útjában senkinek. Úgy halt meg csöndesen, félénken panasz nélkül, párnája alá vetve könnyeit, szívébe temetve aggodalmait.
Jött aztán a tábori póstás is, egy német őrmester; ő igen előkelő férfiú volt; nem szívesen járt az albán gemischtes publikuma közé, de az európai kantinba nem mehetett, mert az ottvaló kantinos feleségét egyszer elugrasztotta hazulról s azóta leginkább csak revolverrel várta európai felebarátja. No és ne feledjük ki a Szimót. Más nevét már elfeledtem, mert kevert nevek vannak ott.
A Nap Szava
Mások Keresik