United States or Faroe Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
A nagyprépost engem nagyságos úrnak szólított, én őt méltóságos úrnak; a titkár már előre figyelmeztetett, hogy meg kell méltóságozni, mert czímzetes püspök. Nagyszerű! És kezet fogott veled? Meghiszem azt. Mikor elmondtam neki, hogy a templomunkat újra építtetem és egy szép nagy oltárképet festetek, megfogta mind a két kezével a kezemet és el sem bocsátotta többé.
Itt küldi a miniszter ur a kinevezést, nagyságos kend lesz ezután ebben a faluban a Schulrath, s ezután az lesz a titulusa, hogy „löbliche Schulrath.“ Eertem uram: „leöblitétt sültrák.“ Haat ha muszaj, haat csak elviselem.
Szolgálatot, Klárának! Micsoda szolgálatot? Ha nem haragszol meg, elmondom; de ne haragudjál meg, mert én a tiszta igazságot mondom és nem akarok Klárára rosszat fogni. Tegnap este épen az udvaron voltam és Cserepes Andrással beszéltem, mikor egy idegen parasztleány lépett be a kapun. Oda ment Cserepes Andráshoz és azt kérdezte tőle, hol van a nagyságos asszony?
Sötét, nagy, egy kicsit bágyadt szemeibe az a nyugtalanság telepedett bele, a mivel a kézen vezetett gyerek bámul utánunk, ha hirtelen elbocsájtjuk s egyszerre csak egyedül marad az uton. Parancsoljon nagyságos asszony mondta a rabbi s maga is leült a vendéggel szemben. Az asszony mosolygott. Azon mulatott, hogy idejött s most nem tudja elkezdeni a mondanivalóját. Egyszer aztán nekivágott.
Mindjárt tudtam, hogy Kláráról kérdezősködik, mert az öreg asszonyt most már senki sem hívja nagyságos asszonynak. Cserepes András, a ki kíváncsi ember, kérdezte, hogy mit akar a nagyságos asszonynyal? Én nem mertem kérdezni, de Cserepes András bátor ember. A kis leány erre azt felelte, hogy semmi közünk hozzá, csak mutassuk meg, hol van a nagyságos asszony.
A mikor elővezették a lovat, siránkozni és nyöszörögni kezdett a nagyságos ur, mint egy gyermek. Miért nem ültetnek bárányra, vagy valami juhászkutyára? Ezt a kis rongyot hozzák ide. Letörik a dereka... Kétfelől tartották, amig elhelyezkedett a nyeregben. Amikor elindult már mosolygott. Kezdte jól érezni magát a nyeregben.
Hozzá is látott ez a specifikáláshoz, de bár minden talpalatnyi földjét százakra meg ezerekre tette, a százezer kurta forint csak nem került ki. Végre kilenczvenezerre kisütötte az összeget s ment a levéllel a grófhoz. Itt van nagyságos uram, már tiz ezernek nem tudtam helyet adni, azt csak ráadásképen fizesse ki.
Igen, igen, nagyságos asszony, átdolgozom a könyvet. Az asszony már fölállott, bucsuzott, s boldog nyugalomban indult hazafelé. Tanár ur! Nem azért jöttem önhöz, hogy tréfálkozzék velem. A mit gondol, azt mondja ki nyiltan, őszintén, himezés-hámozás nélkül. Ha ép az eszem, hát ép, köszönöm, ha nem az, az se ejt kétségbe, el vagyok készülve rá.
Az ajtó fölött nagy betükkel czímtábla ékeskedett arany betükkel, melyre a következő írva: «Özv. Obren Adolfné leánynevelő intézete.» Pár pillanat mulva megnyilt az ajtó, s fekete ruhás, fehér kötényes és ugyanolyan fejkötős fiatal nőcseléd tekintett ki rajta. Ah, a nagyságos asszony! Méltóztassék belépni, éppen levelet készültem vinni számára a postára, kiáltott föl a leány.
De egész este nem ment ki a fejéből ez a jelentéktelen kaland s bár korán tért haza, csak hajnaltájban tudott elaludni. Mintha sohase lett volna olyan idő, amikor nem ismertem!... szólt magában. Reggel felköltötte a legénye. Mit akarsz? A nagyságos úr azt parancsolta, hogy költsem föl s fogassak be, mivel Szent-Jánosra megy. Igazad van, majdnem megfelejtkeztem róla. Menjünk hát Szent-Jánosra.
A Nap Szava
Mások Keresik