United States or Guinea ? Vote for the TOP Country of the Week !
More azonban ezt nem nagyon sajnálta, mert neki Szodoraynál mennyei élete, az az elég inni és enni valója, veres nadrága, zöld dolmánya, és semmi dolga sem volt, nyáron a napon hevert, télen a cselédszobában; a suton legfeljebb ha unalomból egyet hegedült, vagy néha egy jó ötlettel a házat megnevetteté.
Huj, be útálom már ezt a földet... Ideje, hogy egyszer már nagyon megverjük azokat a hosszú plundrisokat, különben sohasem megyünk haza. Bál lesz? Az! bólintott fejével az őrmester és belecsapott vidáman a levegőbe, ezért váltottuk fel mi azokat az... izéket, akik előttünk itt nyefelegtek.
Nekem még nincs kedvem házasodni, ahhoz még nagyon arany fiatalság vagyok; de Sándor falusi gazda, neki szüksége van asszonyra. Meg kell házasodnia, de csak gazdag nőt vehet el. Ez az én elvem. Az enyém is. Ha másért nem, érettem. Én tartom fenn a nagyvilágban az Atlasz nevet, én szerzek neki fényt és nimbust: kötelességtek gondoskodni, hogy soha ki ne fogyjak a módokból.
Mondtam már, hogy nagyon szomjas vagyok. Láttam, hogy ez igaz. Borzasztó mohón nyelte a vizet. Bizony, a szomjúság nagy ellenség. Elég már, Regina, megárt. Merthogy a víz is megárt. Jó hideg... Lehet, de már elég volt. Ha nem hallgatsz a jó tanácsra, levágok erről a mogyoróbokorról egy vesszőcskét és kikapod vele a huszonötöt. Épen alkalmatosan fekszel a huszonötre.
De rendesen nem találjuk azt, a mit vártunk. Ezt sok fiatal hölgy elmondhatná magáról, de legkevésbbé grófnő, viszonzá enyelegve Enyingi. A ki oly ünnepeltetésnek van kitéve, az többet talál, mint a mit talán várt. De nem mindenki vágyik arra, s nekem elég volt a farsang élvezete egy télen. Végre is nagyon felületes mulatság végigtánczolni az éjszakákat, hogy azután a napokat átaludjuk.
Szivesen látjuk, viszonzá hévvel Dózia, míg Klára csak fejével intett s a vendég elhagyta az erkélyt és pár percz mulva látták őt a ház előtt elmenni s a tó felé haladni. Különös ember, mondá Klára, gondolkozva kisérvén őt szemével. Nem hittem volna, hogy gyámatyám valaki iránt ily bizalommal lehessen, ismerve az ő zárkózott természetét. Talán nagyon régi ismerőse.
Számítottam rá, hogy nem fog utánam nézni, mégis bosszantott egy kicsit a dolog. Kellemetlen, ha éreztetik az emberrel, hogy gombház... Most azonban vigyázat:.. másról van szó. A hágó tetején meglassítottam lépteimet és csak nagyon lassan, óvatosan, vigyázva nyomultam előre, mindenütt az utamba kerülő vadrózsa, csenevész boróka és még csenevészebb sombokrok fedezéke alatt.
Kezeit csókolom, méltósága köszönt Zelma néni és tovább akart menni. Mondja csak Zelma néni, állította meg a hölgy haragszanak rám a Jungék valamiért? Ugy elszaladt előlem ma a kislány. Isten ments, kezét csókolom. Felelte Zelma néni és nagyon elpirult. Hát mért? Olyan félénk? Nem. Kezét csókolom. Ez a szobaur miatt van. A szobaur miatt?
Jakab gróf ezt igen jól tudta, s tekintete újra álmodozásba merült, mert maga elé képzelte az arczot és alakot, melyet pár perczig látott csak, de teljesen megbüvölte őt... És az lehetetlen most? kérdé érdekkel. Teljesen lehetetlen! De ez nem maradhat így; neki vissza kell térni hozzám és reménylem, meg is fogja tenni. Ez a levél nagyon erős elhatározásra vall.
Ugy tudom, hivatalból is áttették az ura mellé... Pár év alatt igen leromlott az öreg. Már jól benne voltunk a háborúban. A nagy Moloch, minket orvosokat is ugyancsak hajtott. Ritkán láttam. Feltünt. Nem jó így, öregem. Nagyon egyedül vagy. Legényesebbek vagyunk, ha asszony köti csokorra nyakkendőnket... Szatírikusan pislogott. Tán ördögöd van, Jánoskám, hogy egy követ fujsz Zsenkó lányommal.
A Nap Szava
Mások Keresik