United States or Honduras ? Vote for the TOP Country of the Week !
De ha Sándor nem jött meg, jöttek helyette mások, kiket Atlasz úr nagy gyönyörűséggel s kitörő örömmel fogadott. A szép gömbölyű, fekete szemű özvegy, Volkán Ádámné és Góg Ferencz, a mindenes nagybácsi.
Erre fölkelt az asztal mellől a nagyapjuk s most már ő is kiabált odabenn. Aztán egy szintén szigoru nagybácsi is. A gyermekek pedig csak egymással törődtek. Kiszaladtak, egyik a varrógép tetejére mászott valami czérna-karika után, a másik az ágy alá bujt be, kettő pedig az ebédlő asztal körül megüresedett székekre telepedett le.
Csak egyszer tudta annyira összeszedni nehéz szellemét, hogy egy pár szót mondjon, melyekkel, mint hitte, finoman, de halálosan megsebezhette ellenségét. Sándor, ki nem látta Góg Ferenczet, hogy valamit mondjon a nehezen gördülő társalgás lendítésére, kérdezősködni kezdett a nagybácsi hollétéről. Nincs itt, Pestre utazott, felelt Lilla, kemény oldalpillantást vetve Klárára.
Éppen ideje volt, hogy elkövetkezzék a szombat, amikor személyes jelentéstételre kellett bevonulnia a principális nagybácsi elé. Az inspektor elcsudálkozva bámult rá, amikor meglátta: Hallod e, te fiú, megsoványodtál ám odakint; olyan halvány vagy, mintha hideglelős volnál, mi bajod? Az irnok lesütötte a szemét. Rosszul főznek a pusztán, mormolta zavartan. Nekem, különben semmi bajom sincsen.
Mert annyi bizonyos, hogy akart valamit mondani... Ki tudja, talán jobb, hogy nem szólhatott, tevé hozzá gondolatban az érdemes nagybácsi és cselszövő, a haldoklók átkozottul őszinték szoktak lenni... E szomorú látvány, folytatá ismét fenhangon, kivonva Sándort a halottas szobából és megindulva vele a lépcső felé, e szomorú látvány mélyen megrendíté nagyságod érző szívét, a mint szerencsém van észrevenni.
A Nap Szava
Mások Keresik