United States or Estonia ? Vote for the TOP Country of the Week !
A drágaság nagy, a gyerekek nőnek, mindig több és több kell s mindig több és több szükségünk van az én szegény uramnak az erejére. Ebben a dologban jöttem... A férfi nagyot nézett. Ebben? Én ilyen irányban nem igen lehetek segitségére... Az asszony naiv, nagy bizalommal nézett rá. Dehogy nem! Sőt ebből az esetből kifolyólag segithet másokon is. Ilyenforma asszonyokon, a milyen én vagyok.
Az ön barátai az enyémek is, Klára! és olyan igaz, olyan biztató tekintettel nézett rá, hogy a lány boldog, ujjongó szívvel távozott a szobából. Amint azonban az ajtó betevődött, eldobta az álarcot. Arca eltorzult, szemei féktelen, emésztő gyűlölettől lángoltak. Kacagott.
No, no, csendesítette az izgatott képírót mindnyájunknak megvan a maga nyavalyája. Fráter Félix lecsendesedett, de gúnyosan és megvetőleg nevetett. Mit tudtok ti az élet nyomorúságáról? És fenhéjázó arccal nézett körül, mintha szeretné látni azt az elbizakodott fickót, aki versenyre mer vele kiállani rejtett bánatokban és titkos gyötrelmek terén.
Zavart kiáltással ugrott fel, a csattanást is álma folytatásának vélve, pedig hát künn erős zivatar dühöngött és zápor zuhogott alá a fellegekből. Az órára nézett. Reggeli öt óra volt. Bágyadtan, mintha tagjai ólomból lennének, emelte fel a széntartót és tele zúdította az athenorát... azután megint fáradtan ledőlt a kerevetre. Mi hát az álom, mi hát a valóság?
Hát te nem láttál meg belőle mást, mint a bajuszát? Az nem is bajusz, hanem finom pehely, a miből nem haj nő, hanem tollú, mint az angyalok szárnyában. De Sándor nem méltányolta atyjának e szokatlan költői föllendülését, s mivel ezalatt fölértek az emeletre, megfordult és szó nélkül szobája felé ment. Atlasz úr fejét csóválva nézett fia után, míg a folyosó kanyarulatánál el nem tűnt szeme elől.
Az öreg asszonyság fejét csóválta s ijedten és szemrehányólag nézett férjére. Ej! ej! már megint? mondá félénken. Ha Sándor megtudná!
Amikor így látta együtt a társaságot, se szó, se beszéd, oda állt Géza mellé s bátran nézett az anyja szeme közé. Vagy ő hozzá megyek édesanyám, vagy senkihez sem! mondta elszántan. Az inspektorné szelid mosolylyal simogatta meg a nagyasszonyt. Ne haragudjál Zsuzsikám lelkem, de ez egyszer a bizottság a hátad mögött döntött és ezt így határozta el.
Amint a szobába lépett, mérgét, boszuját, mindent feledve, legyökeredzve állott meg. A falról Klára élethíven talált arcképe nézett le rá, méla mosolygással. Úgy-e, a megszólalásig híven van találva? Él, beszél és mosolyog! kiáltá Bornemissza, José zavarában gyönyörködve. Valóban! csak ennyit tudott hebegni.
Dózia láthatólag megdöbbent e szívből fakadó fájdalmas hangra; egy pillanatig kérdőleg nézett e könnyes szemekbe, azután ajkához vonta a grófné kezét. Bocsánat! rebegte meghatott hangon, tudom, hogy nagyon rossz és hálátlan teremtés vagyok s az is maradok mindig. Ezt nem akarom hinni és mondani, Dózia.
Nem vagyok olyan kedvemben, hogy a kisasszonyt kiméljem a magam rovására. A leány egy nagy bőrösszéknek vetette a hátát s olyan rémülettel nézett az asszonyra, mintha vad előtt állana, aki most mindjárt ráveti magát. Majd elesett, jobbra-balra ingott s keményen megmarkolta az asztal szélét, hogy le ne roskadjon.
A Nap Szava
Mások Keresik