United States or Malta ? Vote for the TOP Country of the Week !
Azután az ezredes úr, mert az mindíg kellemetlen, ha valami parádéra kell adni embereket, miután már az az emberiség örök törvénye, hogy néha az emberek ne végezzék rendesen a dolgukat s ez esetben nem tisztán az emberek die Leute, hanem az egész regiment kapja az orrt.
Nem mintha az a bizonyos zsörtölődő anyóstípus lett volna; inkább csöndes, keveset beszélő, nem akadékoskodó, sok mindent láttatlanná és hallatlanná tenni tudó tapasztalt asszonyság volt. Hanem ez a hallgatagsága néha borzasztóan kifejezővé vált azzal, ahogy nézett; sőt azzal is, ahogy nem nézett. Ha ráemelte a szemét valakire, annak a veséjébe látott.
Néha valamelyik ismerős közülük leül a lengyel asztalhoz s ki is mondja a maga véleményét arra a kisebbségre, amely képtelen nyugton maradni három nagy birodalom nyomása alatt. Mit akarnak? magyarázzák meg neki és elkezdődik egy heves tüzzel, keserüséggel teli verekedés a szavakkal. Az asztal köré gyül a publikum, a pincérleánynak egész tömegen kell áttörnie magát, ha valaki vizért kiált.
Néha egy földmívessel találkoztak, aki jobbra-balra himbálódzva sietett öszvérén, hosszú botját keresztbe fektetve maga előtt a nyergen, köpenye csuklyáját fejére húzva. A Tiberisen csónakok úsztak, amikben ittas társaságok mulattak ének- és lantszó mellett. Odább sűrűn követték egymást a pénzemberek és gazdag polgárok villái, amiknek falait ellepték a vadszőlő és a borostyán kuszált fonadékai.
Kis, leányos, a sok munkában félbemaradt testét formátlanná tette az, hogy közel szállongott a feje fölött valahol a szürke párában az anyaság. Sirt is. Nem hangosan, csak ugy, hogy néha fölcsuklott s azután nyögött: Jaj Istenem, jaj Istenem, elvetted, elvetted... Az ember elöl fülére húzta a sipkát, hogy ne hallja s bosszankodott. Egyszer aztán az asszonyt se hallotta már, elmaradt.
Összezsugorodott a hátsó ülésen, mintha beteg lett volna s behunyta a szemét, hogy ne figyelje a távolságot, a mi még a házától elválasztja. Látta, hogy már gyorsabban nem győzik a lovak s mégis néha ki akart ugrani a kocsiból, hogy eléjük vágjon. Otthon akart már lenni s megnyugodott kissé, a mikor egyszer hátranézve, semmit, egy kéményt se látott többé a városból.
Már a legrégibb időkben a tenger partján lakó egyes népek éjszakának idején magas sziklákon rakott tűzzel tájékoztatták a hajókat, néha nem is jóravaló szándékkal, hanem csak azért, hogy a sötétben, a viharos tengeren bolygó hajósokat a tűz fényével kikötésre csábítsák és azután kirabolják.
Az Izland szigetén élő népek például még 150 esztendővel ezelőtt is apró szárított halakat használtak pénz helyett, valamint régente a mi katonáink járandóságát is sóban fizették,-Kínában pedig a munkásokat néha még ma is rizzsel fizetik.
Ha véletlenül ugy fordult a kocsi a sok kanyarodón, hogy nem látta nyugtalan lett. Türelmetlenül leste, hogy mikor pillantja meg ujra s aztán ujra mosolyogva bágyadt el, ha megpihent a szeme a nagy szenvedőn. A Dombi fiu néha fölkapaszkodott a kocsira s gondosan betakargatta a leányt, ha a zökögés lerázta róla a subát.
Lőrinc fráter bűne mintha a Gondviselés kikutathatatlan akaratának állott volna szolgálatában. A bűn vesszeje, lám, néha erényt virágzik és az erény fáján megterem a bűn gyümölcse. Ki tudja, mi a különbség erény és bűn között, az isteni előrelátás és kegyelem magas nézőpontjáról?
A Nap Szava
Mások Keresik