United States or Bolivia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hányszor mondta neki azután borzongó gyönyörűséggel, nagy titokban: édes kis feleségem! ... És Judit íme a másé. És őneki is más a felesége. Erőnek erejével igyekezett elfordítani a gondolatát ettől a tűnődéstől. Nagy melegséggel, nagy hálával tért vissza a lelke a feleségéhez. Soha senki olyan igazi jó felesége nem lehetett volna; Judit sem. Ez a meggyőződése megnyugtatta.
Az egyik bizony a számadó leányáé volt, a másik nem is lehetett másé, csak az írnoké. Ilyenkor, estennet, szokott az úrfi ellátogatni ide a felső udvarból, lóháton. Valami jómódú fiú volt, aki csak tanulni jött a gazdaságba s maga tartott lovat magának. Azt, ha nyúzta is, nem kifogásolhatta az ispán úr.
Lássa, erről kellene maguknak irni egy könyvet, erről a félig emberről, a kinek, mikor a szemét behunyja, vége van nem jön utána senki. Arról, hogy embertelen dolog engem körül venni gyermekekkel a mi mind a másé, hogy... mondja is meg az iskolában, hogy ide többet ne küldjenek egyet se, mert kitekerem a nyakát...
Én sohasem voltam igazán a másé a lelkemmel, mindig csak a tied, ezzel érd be. Judit, ha ilyeneket mondasz, akkor én nem bírok mellőled elmozdulni. Úgy is az árnyékoddá váltam, mit akarsz még? Pedig ha tudnád, Judit... Azt akarta mondani: ha tudnád, mit szenvedek én attól, hogy otthon is úgy várnak és az én helyem ott volna; most ezerszer inkább, mint valaha.
És most a legkeserűbb csalódáson ment keresztül, mert bár Oroszlay érzelmeiben már rég kételkedett, s az utolsó időben félig szétfoszlottak reménységei, mind a mellett sohasem tudta oly határozottan, mint Dózia vallomása után, hogy annak a szívnek szerelme, melyért ő életét adta volna, másé, s rá nézve örökre elveszett.
Aztán utoljára is nem esküdtem meg én a királynak arra, hogy az ő hadseregében anachoreta leszek. „Ne kivánd, a mi a másé!“ Azt mondja a tizparancsolat. De hisz én nem is kivánom, a helyembe hozzák; valjon ha egy anya maga viszi a leányát egy huszárhadnagy szobájába, hogy rábizza a rend és nyugalom fentartását, nem valóságos európai mandátum-e ez? Ez már az igazi bosnyák kérdés!
Ha megvan a borocskám, jó pipadohányom, burnótom, meleg csizmám, fűtött cellám, még a velencei patriárkával sem cserélek. Örülök a freskóknak és temperáknak, a nagy vásznaknak és miniatür elefántcsontoknak, s amint javítgatom, tisztogatom azokat, sokkal inkább az enyémek, mint a tulajdonosáé. Az enyém a gyönyörüség, másé a gond; az enyém a siker, másé a verejték.
A Nap Szava
Mások Keresik