United States or Andorra ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ugyanilyen jellege a szociáldemokrata ifjúságnak a tekintélyimádás. Bármily különösnek látszassék is, hogy az erőszak s a féktelenség neveletlenségében hajlandók legyenek az emberek mások tekintélye előtt meghajolni s annak behódolni, ez a behódolás mégis megvan, ami a szocialista tanoknak s a vezetőség irányításának elfogadását illeti.
Mire is több emberei követték, némelyek bátran, mások, kik az ágyúkat csak hírökből ismerték, azon véleményben lévén, hogy egy ilyen pokolbeli eszközzel az eget lyukassá lehetne lőni, remegve közelítének és kétszer, háromszor is érinték a gyújtólyukat, míg a por föllobbant, voltak olyak is, kik a durranástól ijedten a földre terültek.
Pintye Gregor, minek utána megelégedve mutatta volna magát a czigány munkálatával, azokhoz fordult, kik a fenyőszálakból ágyúkat fúrtak, már nagy rakásban feküdtek a kész csövek, mások elbontott szekerek első és hátulsó kerekeiket hurczolták elő, és azokra a csöveket lánczczal, kötéllel és szegekkel erősíték meg.
Kik közel hozzá szavait hallhaták, követék, ezeket ismét mások s a fordulás sebesen tudtára esék a távolabbaknak is s így hamar közönséges lőn. Csak azon elég számos csapatok, melyek a magyarok közé keményebben beszorultak, nem vehetének részt benne, mert irgalmatlan csapások alatt hullottak el.
Holcsi sógorom letepert a földre s egyet még rugott is rajtam. Lehetetlen, hogy vetemedett ilyen brutalitásra? Azt majd mindjárt meg fogja tudni, ha elmondom történetünket. Pedig elmondom, ha addig élek is. Akasztófára juttatom őt, az álnok gazembert, ki mindig a mások megrontásán dolgozik. Kardos hallgatott. Szíve röpködött az örömtől és diadaltól. Hát nem volt hasztalan fáradozása.
Féltem, hogy beidéznek tanunak a Holcsi-ügyben, s ez beszámíthatatlan állapotba kergetett. Annak mások is ki voltak téve, s mégsem szöktek meg. Különben az az ügy már be van fejezve. Holcsi meghalt a tárgyalási teremben birái előtt. Szívszélhüdés ölte meg s két nővérét szabadon bocsátották. Dózia a legnagyobb ámulattal hallgatta e szavakat.
Ott volt az egész tisztikar a sírnál, amelyet egy nap vágott négy ember a veres kövekbe. Mikor a szegény fiút letették ebbe a siralom völgyébe, fiam Deutsch az örökkön-örökké komédiás és folyton mások vígasságára törekvő fiam Deutsch zsidó beszédbe kezdett egy piros könyvből, amit a bornyújában hozott el odáig.
Kiértek nem kissé bámulván, hogy a tetőkön még egy tatár zászló sem lobog, egy dzsida sem ragyog, láttak ugyan itt-ott embereket paraszt öltözetben, de az őket inkább megnyugtatá, mert nem gondolhaták, hogy azok a tatárok közellétében oly nyugodtan állanának, s már félelmök oszolva, könnyebben leheltek, midőn ismét egy az előbbinél alig gyengébb dörgés rendíté meg halló érzékeiket, de most foganatjok nagyobb volt a lövéseknek, mint előbb, mert egynehány golyó erőszakosan csapott alattok a bástyába, mások pedig felettök az épület falaiba hatottak, s egy alacsonyabban álló kémény hatalmas robajjal dűlt le.
Ablakához állt és nézte az utcza nyüzsgő életét, mi, látva a mások jövését-menését, saját tehetetlen képzelgését juttatta eszébe, majdnem szégyenlette lelki állapotát, s el akarta magával hitetni, hogy Eszthey grófnéhoz kell mennie, hírül vinni, amit Holcsi ügyvédnél látott és tapasztalt.
Az apja még nem is gentry, nem is nemesember, hanem egy vén korhely, a ki mindig a mások pénzén játszotta a gavallért. Nem az apját akarom én elvenni, hanem a leányt. Ez egy rossz viccz, a mit én már százszor hallottam, de most nem nevetek rajta. Nem az apját akarod elvenni? De bizony azt is el fogod venni. Azt hiszed, a leánya elhagyja az apját?