United States or Libya ? Vote for the TOP Country of the Week !
Végig vezette Sándort a tornáczon, semmit sem szólva többé, csak egy nagy kétszárnyú ajtó előtt állt meg s tett újabb kísérletet, mondván: Szeretett Lilla húgom boudoirja, hol most ájultan fekszik hölgyei közepett.
LENTULUS: S hogyha elképzelem, Hogy szép tested, amely még csupa élet, S melyet most még szerelmed vágya éget, A halálé, hát elszorul szivem... TITUS: Szép Lesbia, miért is méltatod Őt szóra még? Remegő, bús fejét Mért fogja át ölelő két karod?! Gyermek ő még s éretlen, kis szivét A félélem szaggatja s futni vágyik... Arcod tüzes, szemedből vágy sugárzik... Titus, Titus!
Most Jenőke lett beteg, dagadni kezdett a torka s azt mondta, hogy bajosan tud nyelni. A nagynéni, akit az anyát helyettesíteni hozott magához Veress, tapintatos, gyöngéd módot keresett, amivel tudtára adja a dolgot, de erre nem volt szükség. El kell hivni Bojthot mondta Veress s egy kanállal leszorítva a gyermek nyelvét, belenézett a torkába.
De ez a szomorú dicsőség sok idejébe s még több pénzébe került Atlasz úrnak. Adósságai, melyek már eddig is nehezen súlyosodtak reá, tetemesen megszaporodtak és megijeszthették volna saját jövőjére nézve, ha nem állt volna biztatóan előtte Sándor milliomos házassága, melyre most már a kétségbeesés megátalkodottságával számolt.
Isten legyen irgalmas szegény lelkeiknek! Persze, mint mindenkor, úgy most is sok mindenfélét beszélnek és imputálnak az emberek, kiváltképen a tudatlan misera plebs contribuens.
Ezt idáig most már sikeresen kimagyarázván, áttérhetünk a Cadinje-Brdóra, amely mint említtetett, hegy volt, s az oldalába terraszokat építettünk, de a terraszokon nem jártak hanyagul sem bárók, sem hercegek, hanem burgonyát, hagymát és zöldséget termeltünk e terraszokon s meg is ettük, ha termett, levesben és paprikáshúsban.
Perczelék éltek-haltak a muzsikáért. A spinét és az ének volt csöndes otthonukban jóformán minden szórakozásuk. S most a váratlan hangverseny ugyancsak kellemesen lepte meg őket. A második strófát már az özvegy is velük dúdolja s Terka szintén megereszti üdén csengő hangját s ez, mint a pacsirtaszó, trillázva fonódik a mind tüzesebben zengő férfihangok közé.
Ne mondja tovább! kiáltott Atlasz úr, befogva fülét kezével, ne mondja tovább, mert mindjárt megüt a guta. Most még vagyok olyan állapotban, hogy kitisztázzam az adósságokból, de ha tovább folytatja a vagyonszerzés munkáját, nem sokára én is tönkre jutok és akkor vehetünk mind a ketten batyut a hátunkra. Beszéljen csak a maga nevében, mondá a fiatal gróf bosszúsan.
Négylovas kocsira pakkolták föl egy csomó komisszióval, a mik külön-külön czédulákra voltak irva. Azonkivül neki magának is volt elég dolga. Vitt magával vagy husz forintot, hárászra, selyemre... Az anyja most már hangosan sírt az ura mellett és kunyorált neki: Csinálj valamit... küldjél valakit eléje Sándor, ez nem tréfa, nem tréfa... Hazahozza az a négy ló, ha már utban vannak.
Volt okom rá! Oh Loránd, mily megbizhatatlanok az emberek, s mily kevéssé lehet számítani rájuk. Ilyféle nyilatkozatot most hallok először tőled. Mert alig ismerem őket, s előttem mindig csak legszebb oldalukat mutatták. Ilyen a sors elkényeztetett kedvencze, én ilyen képzeleteket soha sem tápláltam irántuk. De hát mily vonatkozással mondod ezt?
A Nap Szava
Mások Keresik