United States or Antigua and Barbuda ? Vote for the TOP Country of the Week !
Lépjetek közelebb, lássam, hányan vagytok. Igyekeztem lehetőleg barátságosra lágyítani az iménti nyers hangot, hogy bátorságot öntsek a rémülettől még mindig dermedten álló emberekbe. Azt hitte ez a két ember, hogy most mindennek vége... fogságba jutnak, pedig amint később megértettem nem azzal a szándékkal szöktek meg ezredüktől, hogy fogságba jussanak. Barátságos hangom nem maradt hatás nélkül.
Azt én sem tudom... Talán leánya fogja segíteni, ki, úgy hallom, Eszthey grófnénál van. Már nincs ott, zárdába ment. Ne mondja, gróf úr! Ez igazán csodálatos. Oly fényes jövőnek nézett elébe... És mit mond erre Oroszlay gróf, ki általam oly nagy hévvel kereste hollétét? Még nem tudom, most megyek hozzá, viszonzá Enyingi tartózkodva, ki nem igen szeretett Kardossal ezekről a dolgokról beszélni.
Mért tagadod nappali alakodban éjjeli alakodat? kérdezte a szalamandrától egy ízben. A titkot keresd! Vedd a dolgokat úgy, amint vannak... Hát megölelhetlek-e én most? szólott, tűzkarjait, melyekről a szikrák záporként omlottak, a nyíláson át feléje tárva... Ha érintenélek, halandó tested egy marok hamuvá válna... Csak mint kihűlt hamu, a testnek, az anyagnak bilincsei között közeledhetem hozzád!
Igy Foltos Joó János kapta a szúrást, bár nem lehet mondani, hogy nagy szúrás volna, mert János mindössze egy hétig hordatta hozzá a doktort, a süketöt. Most pedig következik a dolog másik része. Ép tavaly ilyenkor múlt két esztendeje, hogy Jánost a közön, amint éjjel hazafelé haladt, leütötték és a feje is beszakadt.
Sőt most is foly a köznép szájában egy monda, mely szerint Pintye Gregor nyugtalan lelke azon barlangban, hol kincseit tartá, mintha azokat keresné, hiúz képében maig is kóborol, és minden utasnak mutattatik azon hasadék, melyet a leírt magas útnál, merész lerohanásakor vas nyársa vésett a sziklafalba.
De rám fogták, hogy zsidó vagyok s még a kortes-nótába is beletették, hogy «nyúlbőrökkel nem gseftelünk, zsidó követ nem kell nekünk». Megfoghatatlan! Megmondta ezt már nekem régen a bölcs rabbi, felelt Atlasz úr sóhajtva és fejét vakarva. Ebben az országban mindig fogják szidni a zsidót, még ha nem zsidó is. Akkor rá sem hallgattam, de most kezdem látni, hogy bölcs ember volt.
Néhány pohár bor után Mihály ur félrehuzza S....-t s mondja: „Bruder! ha néha bolondozunk is veled, mindamellett szeretünk s nem akarjuk, hogy megkárosodjál, mint jó embered intelek, vigyázz, mert ez a Mezdédi irtóztató kegyetlen ember, ez most spionkodni jött hozzád, hanem te gazdag vagy, adj neki 60 tallért, mert a dácziát nagyon szereti.“
Most már megrémültem tőle és kiabálni kezdtem, sikoltottam, védtem magamat... Erre megkötözött, leszedte rólam rongyaimat és odakötözött a pajta oszlopához. Röhögött, simogatott, tapogatta a testemet... azután letépett egy darabot a kendőmből és szájamba dugta, hogy ne sikolthassak.
Miért mondta lelkem, hogy az ura elpusztult a tébolydában? Sárika anyja sírva fakadt és odabújt az ura hóna alá. Az Isten elvette az eszemet szepegte igazi és mély bűnbánattal. Most azonban kifelé! üvöltötte újra a férj és az országútra mutatott, amelyen vígan kapargáltak Dömötör csirkéi az imént elhaladt, búzával megrakott szekér nyomában.
És az ezt az időt fölhasználta arra, hogy lefusson a tó partjára, és ama szép órák emlékeit keresse, melyeket a kék vizű hullámzó tó mellett Jakabbal töltött. Nem remélte őt ott találni, írni pedig most sem mert neki, mert Klára előrelátásból ágyához vitette a posta-táskát, s azt saját kulcsával bezárva és midőn megérkezett, kinyitva: minden menő és jövő levél az ő kezén ment keresztül.
A Nap Szava
Mások Keresik