United States or Tokelau ? Vote for the TOP Country of the Week !
Kimerült, csendesebb lett s aztán már csak sugva mondta el azt, a mit behunyt szemmel maga előtt látott. Ha nekem csak egy volna... Egy leány, a kinek vennék szép kis fehér ruhát, a haját befonnák világoskék pántlikába, azután jönne a püspök, megbámulná, férjhez menne és folytatódnék az Isten mun-munkája... Vagy egy kölyök, egészséges, verekedő ficzkó, a ki okos, a ki szép...
Féktelen, vad topogás, ének, közben a Talpra magyar -ból egyes töredékes sor, a mint egy már nagyobbacska fiu harsogta: esküszünk, esküszünk. Közös erővel pedig egy lapjával lefelé fordított asztalt toltak jobbra-balra a szobában. Az automobilt. A ki a mulatságból kirekesztettnek érezte magát, egy tömzsi kis fiu, sírt. Az anyjuk azt mondta, hogy ő már nem bir velük.
Hermance jó szíve a legnagyobb mértékben meg volt indulva, s férjére pillantva, kérdé: Miért vagy oly boldogtalan, Dózia, hisz vannak, kik pártodat fogják. Mi nem fogunk kitenni az elhagyatottságnak, és és úgy tudom, Oroszlay gróf szerelmes beléd, folytatta bizonytalanul. Azt mondta nekem! De én többé nem találkozhatom vele...
Anyám a pártomra állott, amennyiben én azt mondtam, hogy az intő még semmit se jelent, az még nem négyes és éppen csak megeshetik, hogy az lesz belőle. Mit tudja az ember azt előre. Hát anyám is mondta, jó asszony, becsületemre mondom, nem azért, mert az én anyám, hanem keresni kell a párját... hát mondta, hogy várjuk be az értesítőt. S egyszer hallottam, hogy veszekedtek.
Kardos, mondta szokatlanul erélyes hangon, magának tudnia kell a dologról, válok az uramtól. Az intéző némán, meglepetten nézett rá, de az asszony most nem sütötte le a szemét. Válok, ismételte nyomatékkal. Kardos kissé elhalványodott. A homlokára mély ránc szaladt. Lehetetlen volt benső felindulását leküzdenie. Akkor én is megyek, mondta elszántan.
Midőn meggyógyultam és szemére vetettem bűnét, ő mindent tagadott. Lázas álomnak, képzelődésnek mondta, hogy őt láttam volna s hogy kicserélte a gyermeket. Oly határozottan állította ezt, hogy magam is kezdtem kételkedni a látottakon, de nem is volt csoda!
Nem egészen, felelt Góg Ferencz félénken. De maga egészen bolond, mondá haragosan az özvegy. Mit ért az alatt, hogy nem egészen adtak kosarat? Az öreg Atlaszt nagyon boldoggá tette ajánlatom, majdnem hanyatt esett örömében és azt mondta, hogy te vagy a világ legszebb és legkedvesebb nőszemélye.
Aztán meg, a mikor újra ellepte a viz a kocsit, imádkozni próbált. Valahogy rendetlenül összeszedte magában a miatyánkot és mondta, mint a gép. Mozdulni se mert, mert a kocsit jobbról-balról lökdöstek a hullámok. A kocsis is eleresztette a gyeplőt, belefogózkodott az ülésbe és ő is motyogott csendesen valamit, a mihez megemelintette a kalapot.
Azt mondta, hogy mindenből lehet tanulni valamit, csak nézni kell, hallgatni, figyelni, okoskodni s az ilyen eszelős leány még a mérföldes tarlón sincsen egyedül, mert vele van az Isten.
De ha nincs otthon még akkor sem, ha vendégei vannak, úgy nem sok érdeket talál az ottlétben. Azt mondta, dolga van, s végre oly gazdag embernél nem csoda, ha ügyeivel el van foglalva. De különös, hogy mindenhonnét megszökik, hol emberek vannak... Így tett Csetneken is, s mindig dolgairól beszél és teendőivel menti magát.