United States or Tanzania ? Vote for the TOP Country of the Week !
A hölgy futva jött be az udvarra és lihegve állt meg Jung Kálmán ágya mellett. Itt vagyok, mondta. Kálmán nem felelt. Hanem az arca halovány rózsaszinű lett, mint a fiatal barackvirág és a szemei megnedvesedtek. Olyanok voltak, mint két fekete tó. Akkor a hölgy leült az ágya szélére és megfogta a kezét. Hallgatva néztek egymásra. Mindennap el fogok jönni mondta aztán egész csendesen.
Addig nem itélhetek, míg a birtokot nem láttam, viszonzá a kérdett, kinek csak most jutott eszébe, hogy mit határoztak Jakabbal az adás- vevésre nézve. Az ügyvéd ismét megélénkült, mert annak vette Oroszlay közönyét, hogy ő csak mint jó barát szerepel Enyingi oldalán, s ezentul egész figyelmét arra fordítá. Természetesen, gróf úr, mondta helyeslőleg Enyingi megjegyzésére.
Eleinte úgy rémlett szemének, a leány sem értette, s meglepetve, csodálkozva nézett rá; de utoljára mégis megértette és kezét nyújtotta feléje. «Hiszi-e, hogy boldoggá fogom tenni?» ... mintha ezt kérdezte volna tőle; de azt már nem tudta, mit felelt rá, csak arra emlékezett még, hogy magához vonta kezét és átölelte derekát, és a leány vállára hajtotta fejét, s könnyezve és mosolyogva mondta: «Ki hitte volna, hogy a jó pajtásságból szerelem legyen?»
Ezeket irja ki öregem mondta azután ha készen van, csak szóljon. Aztán majd kijegyzem a többit. S a sötét szobából, a gyermekálom nagy békességéből, néha behallszott egy-egy fojtott hang, amint a férfi rekedtesen beszélt a leánynak. Egy-egy szék is megmozdult s nagy csend következett a lármára.
Amikor a szánkák megállottak s az urak kiszállottak, a két öreg elbámult a fiatalokon. Nézd, mondta Halász Karvaynak, nézd, milyen pirosak; majd kicsattan az arcuk. Karvay-papa legyintett: Hja, a fiatalság! Ezeké a világ. A szobaleány riadtan lép félre előle. Az ebédlőben a terített asztalnál már ott ül az asszony. Csak a rendes pártiját játszotta a kaszinójában s én tudtam ezt.
Ő volt?... kérdezte halkan. Igenis, kérem szépen. A mikor ki akartam rántani a kezéből az ostort, még rám is kiabált, hogy: marha, barom!... Nem szoktak igy beszélni az emberrel... Kérdeztem, hogy minek bántotta azt a fiatal embert; azt mondta, hogy csak ugy, mert tetszett neki... Bizott a lóban, az elvágtat majd vele... De az a fiatal ur utána jött, itt van ni... Jól van.
Egyszerre eresztették le a puskájukat. Balázs némán közeledett a „vadorzóhoz", aki megvillantotta hófehér fogsorát. Mosolygott. A puskaját maga kinálta oda; az erdész elvette, megnézte. Jó duplapuska, mondta, hol dugdosod? Itt, a nagy fűzfa odvában, felelte a leány nyájasan, mintha arra válaszolt volna, hogy hol árulnak olyan kalárist, aminő az ő meztelen nyakán díszlett.
A leány megnyugodott s nedves, siró szemeivel bizalommal nézett fel reá. Meghaltam volna, ha nem lett volna itt, mondta hálás, megindult hangon, de ebben a pillanatban megint valami nesz halatszott. Erre mind a két kezével egyszerre ragadta meg a férfi karját s csak a fejével mutatott be a szobába, hogy: ugy-e mondtam, van itt valami. Szótlanul, lélegzetüket is visszafojtva várták, hogy mi lesz,
Csak kihoztuk a jó levegőre, mert már ugy is meg fog halni. Nem akarsz bejönni Alice az odúmba? kérdezte akkor a szobaur csendesen. Hát bementek a szobába és leültek az asztalhoz, az ablak elé és sokáig nem szóltak. Hát itt is lehet nálad lenni, nem csak Parisban. Mondta később a hölgy. Milyen jó az ilyet kipróbálni. Mért van az a vastag krétavonal a padlón? Ez a fal mondta a szobaur.
Süket, mondta boldogan, abbeli nekiszelesedett örömében, hogy a leány ezzel a bizalmas intésével titkos összeesküvésnek válik részesévé, ő vele együtt. Édes Katica! Édes kis Katica! áradozott a hevülő zászlós, de nem tudta folytatni. Csak nézte a mellette riadtan meghúzódó eleven virágszálat, aki csak a feje elfordításával próbálta megérttetni, hogy nem akar többet is hallani.
A Nap Szava
Mások Keresik