United States or Brunei ? Vote for the TOP Country of the Week !
Imádkozni szeretett volna mindenáron, de alig mondott el egy-két sort a Miatyánkból, már másfelé kalandoztak a gondolatai s egyebet motyogott a fogai között. Látod öreg, nem jól van az, hogy úgy előre mentél. Most is élnél, együtt lennénk. Rémülten kapta föl a fejét, mikor lépteket hallott a háta mögött s a kibukkanó hold fényében megcsillani látta a szuronyokat. Két csendőr jött.
Mikor másnap ujra eljött, azért elébe ment, hallgatta amit mondott, mert ebbe is ugy beleszokott, mint a hivatalba, vagy abba, hogy a nap bizonyos időszakaiban enni kell, de magában kinevette s nem hitt neki egy szót se. Amikor megint eljött a megyei és a városi tisztikar s a tüzoltó-banda, bizonyos megkönnyebbüléssel adta át nekik a kis halottat eltemetni.
Az az ember, aki olyan vidéken nőtt fel, ahol több nyelven beszélnek, nem érti meg azt, hogy mi az, amidőn én az anyám szavától teljesen elütő idegen kiejtéseket hallok s ezen szavak mégis csak azt mondják, amit az anyám mondott. Ha otthon valamely fontos családi ügyben németül halottam beszélni, elállt a lélekzetem, hogy óh uram és én Istenem, mit mondhattak most egymásnak ők?
Melyben említtetik, mily jó reggelt mondott Pintye Gregor a husztiaknak, s a várbeliek miként fogadták üdvözlését, s mily készületeket tettek annak méltó viszonzására. More, mint követ. Ezen szakaszból kitetszik, hogy a czigány szerencsésebb a kemenczénél mint a
Akármit mondott, én mindenre csak azt feleltem: jól van. Egy szó szemrehányást sem tettem, hanem attól kezdve nem voltam többet a felesége. Az ég alján az a pirosszélü felülő épp ekkor borúlt el egészen. A ragyogó meleg napból az emlékezés sem maradt már itt. Hűvös esti szél suhogtatta meg a gömbakácok lombját.
Kár, hogy nem írta le s így nem tehetem el az emlékeim közé. Mért csúfolódik? Mert nem szép, hogy így hazudik, világos nappal, a mikor látom a mosolygó arcát. És versekben! Nem szégyenli magát? Megérdemelte volna, hogy úgy tegyek, mintha komolyan venném, amit mondott. De tudom, hogy van egy mentsége: az, hogy hivatalból udvarol minden szinésznőnek. Mintha Lolát hallanám. Ezzel csak hízeleg nekem.
Holcsi Kálmán ügyvéd bűnpörének nyilvános tárgyalása egy szombati napra volt kitűzve s óriási érdeklődés mutatkozott a közönségben iránta, melyet már hetek óta izgattak a lapok tudósításai, melyben, mint híre járt, főrangú személyek is szerepelni fognak. A mondott napon a törvényszék tágas terme fulladásig megtelt kiváncsi közönséggel.
Beszélj bátran, ha már elkezdted. Ő szeret téged, nagyon szeret. Jó jó; de mit mondott egyebet? Talán mindent. Sokat leveleztünk; nagyon bizalmasan. Akkor tudhatsz róla, hogy mindig jó férj voltam. Erről tudok. Pedig nem minden volt „fenékig tejfel" az életemben. Tudom. Panaszkodott neked? Csak kitaláltam egyetmást; a sorok között. De hogy is kerülhettetek ti össze?
Azt, amit ez az óriás hangosan kimondott, semmiféle papiros nem tűri meg. Csak a mindig finom Schultz hadnagy úr nem mondott soha semmit, amin az illendőség fennakadhatott volna. De hát egyszer a leghosszabb prédikációnak is vége szokott lenni. Véget ért a negyedik nap délutánján a mi megpróbáltatásunk is. Megérkeztünk rendeltetésünk helyére a határra, vagy talán még azon is túl. Auswaggonirung!
Hány tál étel volt? kérdé az öreg asszonyság ragyogó tekintettel. Nem olvastam meg, de nagyon sok volt, felelt Sándor. A nagyprépost ebéd alatt toastot mondott rám és mindnyájan kocczintottak velem. Franczia pezsgővel? kérdé Atlasz úr elragadtatva. Nem volt pezsgő. Nálunk lesz, franczia, mondá Atlasz úr büszkén. Kár, hogy az öreg nagyprépost nem jöhet ki; de egy kanonok, az is csak valami.
A Nap Szava