United States or Bhutan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Százötven! ha-ha-ha! röhöge a vén murza hosszú szakállát simogatva, egy fiatal legény ne legyen ily zsugori leányvásáron. Nem akarok sokat csevegni, tehát röviden mondom: kénytelen vagy a leányt százötven zechinen nekem adni. Mondá szokásánál valamivel erősebben Bogdanu.
De mondom, csekélység: ha jól emlékszem, alig tesz negyven vagy ötvenezer forintot. Jaj nekem! bizonyosan inkább ötvenezer lesz, mint negyven, sóhajtott Atlasz úr. Harmadéve is annyit fizettem érted. De akkor könnyebb volt; most rossz évek járnak, a termés gyönge, az árak alacsonyak, az amerikai concurrentia agyon nyom. És most egyszerre fizessek ki ötvenezer forintot!
Némán haladtunk tovább föl a szemben levő dombsor tetejére, ahová esti félhét óra tájban érkeztünk meg. A leány soványka tagjait mondom acélrúgók hajtották előre: ő ért elsőnek a tetőre, nem én. Amikor pedig fenn volt, kiterjesztette karjait és oly meleg örömmel hallatott egy örvendező kiáltást, hogy engem is egészen fölvillanyozott.
Ha azt mondom, hogy szép, hangulatos, elkábitó, mámoritó, transponált, dimensiós, hogy komolyan érthetetlen: evvel csak ismétlem a barátai ujjongását, pedig én eredeti, nagyon eredeti akartam lenni és ezért azt mondtam neki: Kedves Mester! Tudja: mi tetszett legjobban a maga versében ...? A cime ... JÁNOS: A cime?
Hogy mit beszéltünk együtt, engedje elhallgatnom, melyből csak azt mondom el, hogy én megigértem neki, miként gyermekéről gondoskodni fogok. Hogy azt soha el nem hagyom, de ő nem elégedett meg igéretemmel, hanem meg kellett esküdnöm gyermekeim boldogságára, hogy a mit mondtam, meg is teszem.
Nem engedem! Én mondom, hogy azok a disznók jöttek vissza... ez nem elég? Nem elég. Hör zu sziszegte arcomba a leány megverhetsz, ha nem mondtam igazat. Nem bánom, összetörheted minden csontomat, ha hazudtam... Mondd... hallgass ide... miért hazudtam volna?
Ezek tehát ama bizonyos szegény, de becsületes, rossz sorsra jutott, de büszke lengyel főnemes leányai?... Azt éppen nem mondom. Az öreg hölgy szavaiból úgy vettem ki, hogy zeneprofesszor az apjok. Ah, zongorahangoló! Az már más. Eszerint testvérek? Annyira testvérek, hogy ikrek. Ah, ah, egyre érdekesebb a dolog. S én haza menjek aludni? De maradjunk a főkérdésnél. Csinosak? Mint két rózsabimbó.
Tovább, ha mondom! S egyszerre a nélkül hogy valami átmenetet talált volna a dühből idáig, lelkesedni kezdett. Most nézze, most. A feketét... Ni, hogy vezeti a lovászt. Több esze van, mint annak a baromnak, azt mondhatom. Megállott s ugy bámulta a lovat, a mely akkorra már szétugrott a többi közt s két lábra ágaskodva nyerített föl a tornáczra.
Komoran néz végig a tiszteken s a tisztelgés után beszédbe fog. Uraim, én elég vén ember és vén katona vagyok. Ez nem járja, ami itt megy. Én mondom. Én ma azt tapasztaltam, hogy ebben az ezredben nincs menetfegyelem, nincs tűzfegyelem, egyáltalán nincs fegyelem. Nincs itt semmi. A századoknak fogalmuk sincs arról, mint kell felvonulni a csatártűzhöz.
Érezzük, hogy érkezik valaki, aki a földi mindenség ura és jóltevője. Keleten, a zöldeslilás égi kárpit mögött kezdődik a menyországi vadrózsák nyílása!... Nem mondom tovább, hisz most az én bolond esetemről van szó. Arról, hogy mi történt velem szeptember közepén, amikor az édes uram erdeiben cserkésztem egy délután.
A Nap Szava
Mások Keresik