United States or Chad ? Vote for the TOP Country of the Week !
Már miért? kérdezi a bíró, ama híres Obálics Obrád. Mert esküdtek kellenek oda, nem pedig esküdt mondja Drága Milos. Egy ember nem ember. Hivatalban. Obrád bíró a föltámadt zajt oly kép csendesíti, hogy kopog az asztalon a pipája makjával. Mikor eziránt rendbe jönnek, szól megint lassú szemrehányással: Egy ember, egy ember. De egy embernek két szeme van. Két szem eleget lát azon a vályún.
Az intézetből... De mondja meg, kérem, hol és kinél vagyok e házban? Nem tudja, hol van? kérdé bámulva Ernesztine. Hát nem ismeri a grófnét? Hallottam, hogy úgy nevezte úrnőjét, kit én évek óta ismerek, de nem tartottam annak. Eszthey grófné házában van, kivel ide jött, de hát kicsoda ön? Szükséges azt magának tudni?
Néha valamelyik ismerős közülük leül a lengyel asztalhoz s ki is mondja a maga véleményét arra a kisebbségre, amely képtelen nyugton maradni három nagy birodalom nyomása alatt. Mit akarnak? magyarázzák meg neki és elkezdődik egy heves tüzzel, keserüséggel teli verekedés a szavakkal. Az asztal köré gyül a publikum, a pincérleánynak egész tömegen kell áttörnie magát, ha valaki vizért kiált.
Szomorúan beóvakodik a városba, a bíró elé áll. Előbb vár az ajtóban, amíg behivják, azután pedig a szobába lép, igyekezettel az iránt, hogy valamiképen a padlóra fektetett szép pokrócokat le ne tapossa. Azután tárgyalni kezdenek. János kénytelen beismerésben lenni, mert tanuk vannak arra, hogy ő kihágott. Node azt mondja embör szokott hibázni. Azt mondja a biró, hogy hat korona a biróság.
De Judit nem engedte, hogy mondja; a szavába vágott. Nem akarok én tudni semmit sem... Érezni akarlak. Tudni csak azt akarom, hogy az én számomra is vagy. Úgyis az egész világé vagy és énnekem abba bele kell nyugodnom. A te életed a szabadság; a te erőd a függetlenség; lefoglalni téged nem lehet, nem szabad. De azért én lehetek neked olyan valakid, aki senki sem lehet más a világon.
Dózia arczát láng borítá e név váratlan kiejtésére, mi nem kerülte el társnője figyelmét. Ismeri Oroszlay grófot? Úgy tudom, az az ügyvéd, kiről itt a lapban szó van, annak szomszédjában lakott. Is-me-rem. Mily elfogultan mondja ezt, kérdé enyelegve Veronika, de szemét feszülten szegezte a leányra, ki oly zavarodott lett, hogy nem tudott felelni.
De Gergőre, mint szomszédra, nem eshetne panasz, mert hiszen ő a saját földjén pányvázta ki a két éhes jószágot. Legalább Gergő ezt így hiszi. Tanyás ezután egész nyugodtan megfordul és megyen befelé a tanyára. Feleútról még visszafordul és gyönyörködve nézi, hogyan falják, hogyan eszik azt a szép zöld füvet a lovak. Szegény kis jószágok!... mondja jólelkűleg.
A Róza akart a szobaurnál festeni tanulni és azt gondolta, hogy hozzá fog férjhez menni. És még valamiért. De azt nem illik mondani. Nem illik? Édes Zelma néni, kérem, kérem mondja meg. Nem. Azt nem lehet, kezét csókolom. Azt nem illik. Zelma néni nem akarta megmondani és aztán elváltak.
Ejnye, hejnye szól Mari néni hát kend vinné el a pénzt? Hát nem tudja kend, hogy nem szabad kendre pénzt bízni? Hát nem kend maga fogadta, hogy soha pénzt a kezibe ne adjunk? János kissé zavarodottan hallgat egy darabig. Hiszen jól van, mondja. Hát igaz. De lóért... Asszony mönjön lóért? Hát micsoda világ van már? Löhet az, hogy lovat asszony vögyön? Ez csakugyan bökkenő. Ez a férfiasság sérelme.
Egy ezeréves történetből minden vert hadnak a keserve rezeg át ezen a pár szón. De a bíró csak azt mondja: A bírság hat korona. János kinyitja a mellényt s a belső zsebből a bukszát előveszi. Van benne pénz, bár nem sok, de elég annak, aki kevéssel beéri. A három ezüst forintot leteszi, minden darabot külön nyomatékkal pattogtatván az asztalhoz. Nem szól.