United States or Canada ? Vote for the TOP Country of the Week !
Jó estét uram mondá minden félelem nélkül a kapitánynak. Örvendek bizodalmadon, hogy izenetemnek engedve megvártál.
Szegény Sándorom, hiszen te beteg vagy, nagyon beteg vagy, mondá halkan, melléje lépve és végig vonva kezét izzó homlokán. Érzem, tudom, nem tagadom, beteg vagyok. Sokszor mondtam én ezt magamnak, sokszor neveztem önmagamat őrültnek és igyekeztem kinevetni őrültségemet.
Hiú remény ez, Dózia, mondá csillapítólag, s azt tanácslom, hogy ha nincs valami különös okod arra, miként kilétedet és születésed részleteit kutasd, hagyd nyugodni a multat, s ne kivánj fölvilágosítást oly dolgokról, mik csak keserűséget okozhatnának.
Az idegen meghajtá magát: Mindenekelőtt engedje meg, doctor illuminatissimus, hogy köpönyegemet letehessem mondá azután olyan elfogulatlan nyugalommal, mint aki rövid távollét után jön haza. Erre a háziúr is higgadt nyugalmat erőltetett magára, de vörösre gyúlt arca, rejtett örömtől izzó szemei meghazudtolák ezt. Bocsássa meg felindultságomat, kedves...
Budapest ujságjait nem tudom és tudod, hogy soha nem is törődtem azokkal. Még mindig álmodozással töltöd az időt? Az igazat megvallva, azt hittem, valamely szerelmi kaland szólított el Csetnekről. Csalódtál, mint a hogy találgatásainkban rendesen csalódni szoktunk. Ki-ki a maga szokása szerint... mondá Enyingi, élvezettel hajtva le a gyöngyöző pezsgőt.
Isten önnel, mondá nagy fölindulással Hermance, s rá sem nézve többé Obrennéra, kisietett a szobából és a lakásból, hol a főnöknőt nagy izgatottságban hagyta, ki pár perczig mély gondolatokba merülve állt helyén, azután vállát fölvonva, kétértelmű mosolylyal fordult belső szobái felé...
Mi indítja most arra, hogy ily hévvel karolja föl ügyeit? Az ifjút egy perczre megzavarta ez az egyenes kérdés, s kissé habozott a felelettel. Azután gyorsan elhatározva magát, megváltozott, meleg, érzéssel teljes hangon mondá: Őszinte leszek, grófné, mert nincs okom titkolni érzelmeimet... Én Dóziát szeretem. Meg vagyok bűvölve, mióta láttam és nem tudok, nem akarok nélküle élni.
Igen, igen, igaz, ő ártatlan, köszönöm a felvilágosítást, mondá Sándor, lassan fölemelkedve székéről. Hallod, atyám, Klára ártatlan! Hála istennek! Szót se többet erről a levélről! Vigyázz, Klára meg ne tudja, hogy kételkedünk benne! De arczán nem látszott az a megnyugvás, melyet szavai fejeztek ki.
A gyermekcserével, s nem tudom, mi fog történni azzal a fiatal leánynyal, ki Dózia helyét foglalta el Somorjaynénál. Úgy mondják, Holcsi gazdag ember. A mije van, azt Lamberth Klára örökli, de remélem, Eszthey gondoskodik róla. És ha ő nem tenné, én veszem ügyét kezembe mondá hévvel Oroszlay. Senki se nélkülözzön, ki Dóziával érintkezett valaha...
Sina egész készséggel ajánlkozott barátjának a legczélravezetőbb utasitásokat adni, s aztán elbeszélgettek minden egyébb más napi kérdésről, mig eljött a vacsora ideje. „Menjünk együtt a vendéglőbe“, mondá Sina látogatójának.