United States or Guadeloupe ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ne emlegess száz perczentet, mondá Atlasz úr rosszalólag, az emberek még azt hinnék, uzsorával szereztem a pénzemet. Hiszen az egész világ tudja, hogy nem voltál uzsorás. De azért mégis szeretnék rám fogni, ha lehetne. Ha valaki közülünk meggazdagszik, nagyon óvatosnak kell lennie, mert az nagy bűn a szegény ember szemében.
Most midőn Piócza Kristóf a szappant hullámzani, és borotváját kezében villogni látá, halkkal visszatért bátorsága, s ajkát már fitogatón az előbbi bécsi népdal fütyölésére hegyesíté, de egy pillanat a haramiákra visszaijeszté ezen merénytől. Ha parancsolod uram, én hozzá foghatok. Mondá magát Pintye Gregor előtt meghajtva.
Ezt meg is mondta Manónak, mikor az öreg asszonyság szobájában magokra maradtak. Hát ki mondta, hogy fizetned kell érettem? Hát kértem én tőled pénzt? Nagyszerű! felelt Manó, sértett méltósággal, végig nyújtózva a pamlagon. Nagyon örülök, hogy nem kell érted fizetnem, mondá Atlasz úr megkönnyebbült sóhajjal, és ha megsértettelek, inkább bocsánatot kérek tőled.
Vonása megélénkültek s szeme sötét tüzben égett, mialatt mondá: Kényszeríteni kell a gazembert a vallomásra. Mi czélja a leánynyal, miért csalták el az intézetből, s hol tartózkodik az jelenleg? Mindezt nem tudom, s kétségbeejtő helyzetben vagyok. Nemde belátja most, hogy nem ok nélkül fordultam az ön segítségéhez?
Jakab gróf pár pillanatig hallgatott, talán az összefüggést kereste a történetben, mert nem tudta, kérdezősködjék-e annak részleteiről tovább, vagy egyszerűen azt tudakolja, mit kiván tőle Hermance. Szeretnék önnek teljes őszinteséggel beszélni, kedves gróf... mondá Esztheyné, ki sejtette az ifjú gondolatainak lényegét, s ha okvetetlenül kivánja, megteszem, de ha lehetne...
Ismeri talán azt az embert? Házánál töltöttem egy évet, gyámleánya jó barátnőm volt... Milyen sorsa lehet most annak? Mintha hallottam volna már azt a nevet, mondá gondolkodva Veronika, erősen kutatva emlékezetében, míg egyszerre fölkiáltott: Ah, már emlékszem, Béla beszélt róla, midőn megjöttek atyámmal Zalánczról, hol Oroszlay grófnál voltak vadászni.
Úgy látszik, regényes hajlamokkal bir, megvallotta nekem, hogy az intézetbe regényeket csempésztek be s valószinűleg az zavarta meg fejét. Hány éves? Tizenhetedik évében van s erős, kifejlett leány. És oly szép, mint egy májusi reggel, mondá elragadtatva Oroszlay. Hermance meglepetve nézte lelkesült arczát s szive félelemben dobogott. Helyesen tette-e, hogy ezt a képet megmutatta neki?
Erre felelhetett volna Oroszlay, de nem akarta nagyon mélyen beavatni titkába a detektivet, s mondá: Szedje össze, kérem, minden ügyességét és hozzon hírt nekem Dóziáról. Nem volna a legjobb, ha elutaznék ismét Genfbe? De ha már nincsenek ott a hölgyek. Talán a szállodában tudnák, hová és merre vették útjokat.
Mondá Bogdanu, hangját és viseletét hirtelen olyanná változtatva, mintha egy okos ötlet villámlanék fejébe, ezen állapot annál föltetszőbb vala a moldovai testőrkapitányon, mert lelkének ily erőszakos megrázásában igen ritkán sinlődött.
Veronika látván anyja szomorúságát, letérdelt előtte, s átfonta derekát karjaival és erőltetett mosolylyal, enyelgő hangon mondá: Együtt maradunk, mama, és nem lesz nélkülem elhagyatva... Avagy azt hiszi, nem vettem én észre számtalan szomorúságát házaséletében?
A Nap Szava
Mások Keresik