United States or Jersey ? Vote for the TOP Country of the Week !
Odament és addig magokra hagyta őket. Hadady ontotta magából a feltörő szemrehányást: Miért hoztad magaddal? Beszélnem kellett volna veled; én most egy darabig nem jöhetek... Dehogy nem jösz, vágott a szavába az asszony; jösz, mert én akarom. Délután vártalak; én sem tehetem mindig azt, amit szeretnék: néha az ördögnek is gyertyát kell gyújtani. Nem jöhetek, Judit! A feleségem miatt...
Morelli kapitány úr változatlanul egyforma állhatatossággal int most is nyugalomra, a mindig elegáns Schultz hadnagy úr most is szorgalmasan lekefélteti ruhájáról a Schützengrabenben ráragadó agyagos sarat és egyéb piszkot, a megsebesült Nagy főhadnagy úrról pedig mindössze annyi hír érkezett, hogy Lembergben van és nemsokára egy-két hónap múlva valószinűleg visszajön.
Még mindig piszmogsz? kérdezte dorgáló hangon. Wer da? Ki huhog itt? Miért nem fekszel le? Fekszem. Nem igaz! Honnan tudod, hogy nem igaz? Nem vagy te bagoly, hogy ide láss. Az nem vagyok, de a mozgolódásodból tudom, hogy haszontalanul elpiszmogod az időt. Tessék! Akármilyen kicsi, de már anyáskodik és zsarnokoskodni szeretne az ember fölött.
Az apróbb szemű hálóhoz vékonyabb, a nagyobbszeműhöz vastagabb drótot használnak. A dróttekercsek a gép hátsó részén, rendszerint erős fali állványra vannak felszerelve és a gépben négy irányban futó orsók onnan gombolyítják le a drótszálakat. A henger vasból van és kockáinak nagysága mindig egyforma marad.
Arcára újra kiült a nyugalom derültsége, mikor fölpillantott. A macedóniai még mindig ott ült a lépcsőn és köpenye alól előhúzott kurta kardjával valamit vésett a csikorgó márványba. Előrehajolva térdelt, kardját két kézre fogva s az izzadságcseppek odahullottak homlokáról elébe, a fehér kőre.
Hiába röhögsz... kiáltott ingerülten, s pisze orra megint csak úgy fintorgott, mint a mókusé és hiába nem hiszed, mert azért mégis szép volt... ha százszor nem hiszed is! Fényes fekete haja volt és olyan fehér bőre, mint a hó. Még az én bőrömnél is fehérebb, de nálam nem csoda, mert vörös a hajam, s az ilyeneknek mindig fehér a bőrük... mint a sületlen zsemle.
Hold nem világított ezen az első igazán csendes és nyugalmas éjszakámon. Sötétségben feküdtem és sem a kabócák cirpelését, sem a mindenhol jelenlevő tücskök hegedülését nem hallottam. Másnap reggel borult időben ébredtem fel. Nézem az órámat. Egynegyed kilenc. Hallatlan! Alig akartam hinni a szememnek, hogy már egynegyed kilenc és én mint egy princ még mindig itt nyújtózkodom a takaróm alatt.
És engem is megvernének... folytatta elgondolkozva, miközben hunyorgó szemei belebámultak a távolságba, ezt mondtam mindig Adolfnak és jól tettem, hogy mondtam. Aztán ki volt ez a Dolfi? Az? Egy fiú. A bácsim fia, a nagy Regina testvére. Aha! Tehát afféle házi tolvajszarka. Mi az? Most már semmi...
Másik asszony jött ki a házból, de lomhán, mintha még mindig aludt volna. Ennek más volt már a formája is. Szikár, keményarczu asszony volt; a mi előlátszott a szoknyája meg az inge alól a bőréből, az sárga, mintha valami szintartó festékben fürdött volna s kis, alig ujjnyi vastag hajfonat csüngött le hátul a feje búbjáról.
Úgy kellett szólítani, hogy gnädiges Fräulein, különben megharagudott. De nem mindig. Ha jó kedve volt, megfeledkezett a gnädigségéről és úgy hancurozott, mint egy helytelen gyerek. Úgy tetszett, mintha valami sápadt mosolyféle jelent volna meg e pillanatban a leány ajkai körül.
A Nap Szava
Mások Keresik