United States or Papua New Guinea ? Vote for the TOP Country of the Week !
Én is gondoltam rá mondta de nem jól tettem. Ők az erősebbek. Most már látom, hiába minden. Hát ha leütöm a zsandárt, mi lesz? Engem is leütnek. Hát a kis fiam, abból mi lesz? Abból embert kell csinálni, nem olyant, mint a milyen szegény ördög az apja, hanem urat. Mégis leütöttem volna! állitotta konokul a másik. Le, mert nem vesztettél semmit.
Feszülten figyeltem, hogy mi fog következni, de nem következett semmi, ami impressziómat elrontotta volna. A leány csöndesen ingatta vörös fejét. Talán jobb neki, hogy azok a gazok bedobták a tűzbe és meghalt mormogta maga elé meggyalázva milyen élete lehetett volna?
Megengedték nekik, hogy régi törvényeik legyenek érvényesek közöttük, vagyis, ha Olaszországból jöttek: az olasz, ha Franciaországból jöttek: a francia törvény, vagyis aki milyen országból jött, az ott érvényben állott törvény alá tartozott, mert ez biztosította a számukra üzletkötéseiknél azt a megszokott biztosságot, amiben otthon is részük volt.
Hangja elszánt, határozott és keserű volt, tekintetében baljóslatú tűz égett. A detektiv csodálkozást színlelve közeledett hozzá. Mi baja? kérdé tőle részvéttel... Remélem, nem lett beteg tegnapról mára? Az öreg ember erélylyel rázta meg fejét. Ellenkezőleg! Régen nem voltam oly erős és egészséges, a bitófához is segítség nélkül tudnék föllépni. Milyen hasonlat!
De amikor olyan bolondul szerettelek s aztán elvettek tőlem. Sem éjjelem, sem nappalom nem volt miattad. A szívem most is egy seb. S milyen féltékeny voltam! És most is az vagyok! Miért mondod ezt nekem?... Ne tegezz!... Tudom is én, hogy miért mondom. De amikor ott, a színházban, megláttalak, az első érzésem megint ez volt. Hát van én nekem eszem? Judit megállott. Éppen egy lámpa alatt voltak.
Kinevettél volna! Ott lett volna megint a szemedben: „szegény!..." Nem bírtam el ezt a gondolatot. Hanem elmentél és kerestél magadnak valakit, aki mondja. Nem kerestem. Találtál. Az lehet. Akivel megcsaltál. "Akit megtanítottál „a szerelem hangjaira". Milyen gúnyosan mondod, látod! Nem én mondom, ő írta; itt a levele, a „szerelmes" levele. Olvastad? Minek képzelsz?
Ne-e-em dadogta ifj. Novoszád Ferenc. Hanem a hölgy épen jobbra nézett a szobaur felé, aki mozdulatlanul állt. Akkor kitárta karját és felkiáltott: Géza! Szervusz Géza! Szervusz Alice mondta a szobaur és földhöz vágta a palettát és az ecseteket. A paletta egészen összetört és két ecset is. Aztán fogták egymás kezét és a hölgy azt mondta: Géza. Hát itt vagyok. Milyen nagyon-nagyon szép itt.
No, Atlasz úr, mondá komolyan, büszke lehet rá, hogy ma olyan bakot lőtt, a milyen csak nagy ritkán kerül a vadász csöve elé. Atlasz úr mindig félt a plébánostól s nem szeretett vele vitába bocsátkozni. Most is kényelmetlenül feszengett előtte s nem tudta, melyik lábára támaszkodjék, de arczán mégis látszott valami daczos kifejezés, melyet máskor nem mert volna mutatni. Bakot lőttem?
Nem valami túlságosan nagy épület ez, hanem a környezet kunyhói közül ugy kiemelkedik a négy emeletével, mint a milyen nagy egy hegy a hangyazsombék mellett és szabályos, mint egy koczka, nincs rajta semmi felesleges. A falait már megszürkítette a sok hó és eső s csupa szűk, munkásemberek számára épített lakosztály miatt lett kaszárnya a neve.
Merte-e volna hinni, mikor besorozták, hogy megéri ezt is. Milyen régen volt, mikor az édes anyja áldott betüivel az első levelet hozta a tábori posta török földre, állván benne: légy türelemmel, fiam, majd eltelik az idő, látod, két hét már is eltelt. El ám. Azóta a tizedik esztendő járja. Másnap, mikor minden darab mondurt, fegyvert leraktak, jön még az utolsó aktus: a szabadságos kis könyvek.
A Nap Szava