United States or Seychelles ? Vote for the TOP Country of the Week !
Imádkozni szeretett volna mindenáron, de alig mondott el egy-két sort a Miatyánkból, már másfelé kalandoztak a gondolatai s egyebet motyogott a fogai között. Látod öreg, nem jól van az, hogy úgy előre mentél. Most is élnél, együtt lennénk. Rémülten kapta föl a fejét, mikor lépteket hallott a háta mögött s a kibukkanó hold fényében megcsillani látta a szuronyokat. Két csendőr jött.
LENTULUS: Nem meghalni, élni vágyom veled, Nem egy percig, örökre kell nekem A te csókod... Lesbia, jöjj velem, Még nem késő, megmentjük életünk', Aztán együtt Menekülés nincs, Lentulus sehol! Te még gondolkodól, Mikor forró csókkal vár kedvesed?! LESBIA: Igen Titus, igazad van neked, A szenvedélyt megyilkolja az ész LENTULUS: Az élet vig és a halál komor, Miért hivod? Jöjj!
Persze a vizsgálat nem kezdődött meg mindjárt, hanem azért az öreget közmunkára fogták. Egyszer épen ablakokat surolt a megyeház udvarán, mikor valami hivatalszolga, a ki egykor kisbéres volt nála, meglátja. Ej, ej, édes Bagi János uram, hogy került kelmed ide? Elmondja az öreg a dolgot; megcsóválja fejét a hű szolga s felmegy az illető birói személyhez. Nagyságos uram!
Ha véletlenül ugy fordult a kocsi a sok kanyarodón, hogy nem látta nyugtalan lett. Türelmetlenül leste, hogy mikor pillantja meg ujra s aztán ujra mosolyogva bágyadt el, ha megpihent a szeme a nagy szenvedőn. A Dombi fiu néha fölkapaszkodott a kocsira s gondosan betakargatta a leányt, ha a zökögés lerázta róla a subát.
És bár Cipriáni száz mentséget is tudott rá, hogy tulajdonképpen miért nem szabdalta össze szeretett cimboráját, a rideg valóság az volt, hogy a katona megsebesült, a civil pedig ép bőrrel menekült az élethalál-harcból. Tudod magyarázta Vidovicsnak sok szeretettel mikor a reuma bele áll a karomba, használhatatlan fickó vagyok, arra se érdemes, hogy pofon vágjanak.
Az árkok naptól áthevült vize töméntelen moszatkának ad lakhelyet, melyek látszólag porszemekből kelnek életre. Ugyanis az egysejtű moszatok parányi teste, mikor beköszönt a téli fagy, vastag burkot ölt magára. Ezzel védi magát a tél viszontagságai ellen. De ha a tavaszi szellő felkapja és pocsolyába hullatja, az élő anyag hamar előbujik szilárd tokjából.
Dózia félve emelte fel szemeit, s azt a hatást tette, mint mikor a kis gyermek menedéket keres a büntetése elől; tekintete esdeklő volt, s kifejezte lelki szenvedését, de nem felelt, azután ujra lesüté fejét. Nincs semmi mondanivalód, Dózia? kérdé megdöbbenve a grófné. A leányka fejével intett, hogy nincs, s folyton könnyek hulltak arczára. De felelnie kell! kiáltott föl bosszúsan Obrenné.
Mikor Petőfi azt a rettenetes szomjas verset irta: Mért nem tesz az Isten most csudát, változtatná borrá a Tiszát; hadd lehetnék én meg a Duna, hogy a Tisza belém omlana.
Szerényen állott meg előtte és alig akart leülni. Az inas behozta a konyakos üveget. Az ezredes szembeült a fiatal emberrel, mosolyogva nézegette az egészséges, piros arczát és türelemmel várta, hogy mit akar. Mikor látta, hogy kényelmetlenül feszeng, s nem tudja elkezdeni a mondanivalóját, segíteni próbált neki. No, mit hozott Kadar barátom a faluból? Lovat? Van eladó lova?
Épen nyolczat ütött az óra, mikor a plébános kocsija behajtott az udvarra, és Sándor egy méltóságos tartású egyházi urat segített le belőle. Vörös zsinóros bekecsbe volt burkolva és fején finom szőrű kucsma volt vörös selyem béléssel.
A Nap Szava
Mások Keresik