United States or Burundi ? Vote for the TOP Country of the Week !
Csodálkozva meresztette rám apró, hunyorgó szemeit és sokáig nem tudta, hogy mit válaszoljon. Egész lényéről lerítt, hogy ezen a dolgon sohasem gondolkozott. Mit értek az alatt... hogy otthon?... Mein Gott mit?
Megvártam, míg szokása szerint kétszer-háromszor is megismétli a dolgot, azután elkezdtem neki magyarázni, hogy hasonló hősies elhatározásra egyelőre nem kerülhet a sor, mert az ellenség messze van. Semmi kilátás, hogy hősies elhatározásokra alkalmat szolgáltasson. A leány rám meresztette tekintetét. Mi sem gondoltuk, hogy jönni fognak, mégis eljöttek. Az más! Miért más?
Nem tudom, hogy ugy feledékenységből, mert nem ismerném meg benne hirtelenében a gazdámat, nem-e ütnék én is rajta egyet-kettőt... A kisasszony bámulva meresztette a szemeit a vén emberre. De hát mi történt?... Benne áll már az újságban is, itt hátul... Elől ugy látszik szégyelték kiirni. Egy gyürött lapot huzott elő a zsebéből. A leány sápadtan kapott utána, de a kocsis nem adta mindjárt oda.
Választ látszott várni zűrzavaros beszédére, mert ismét rám meresztette a tekintetét. Azonban mit mondhattam neki? Az igazságot? Azt saját szemeivel is láthatja, ha a romokban heverő tanya felé néz. Egyebet pedig ugyan mit mondhatok? Jobb lesz másfelé kanyarodni ezzel a diskurzussal. Aztán hol bujkált maga, kis leány itt az erdőben, hogy senki se látta? A nagy barlangban. Van itt olyan is? Van.
A milliónál hagyta volt el; most lehunyt szemmel mormolta magában: egy millió, egy millió, éppen egy kerek millió!... Farkas! ordított fel hirtelen, minthogy valami veszett morgást hallott álmában. A szelid lovacska is megzavarodott a bősz kiáltástól és amit még sosem tett, elkezdett forogni, ágaskodni. A nótárius tágra meresztette a szemét, de semmit sem látott.
Mi baj az istenért, már megint... Igen, szédülök. Csak maradjon egy kicsit magára, feküdjék nyugodtan. Hunyja be a szemét, ha ugy jobb, ugy... Szürke kendőt kötött a fejére s elszaladt. A pap utána meresztette a szemeit s a mikor már elment, akkor is mindig az ajtót nézte fáradt bámulással.
Ő állt embereivel a tűzben levő század jobbszélső szárnyán és úgy bömbölt nekikeseredett haragjában, mint egy valóságos bivaly. Tüzelés közben rám meresztette a szemét és visszaszólt a vállán keresztül. Maga az, főerdőtanácsos úr? Hozta az ördög... arra most több szükség van... Hajrá, gyerekek!
A Nap Szava
Mások Keresik