United States or Saint Helena, Ascension, and Tristan da Cunha ? Vote for the TOP Country of the Week !


Éppen menni akartam hozzád, Veronika, kezdé gyorsan a grófné kérni, hogy vedd pártfogásodba ezt a fiatal leánykát, ki egyedül áll a világon, s teljesen el van hagyatva. Beteg? kérdé hozzá közeledve Veronika. Elalélt, de nemsokára magához tér, s egyelőre itt kell tartanunk. leszel hozzá? Oh, mama, mily kérdés? kiáltott föl melegen Veronika.

Nem egyszer láttam, hogy Cézár cirkuszkutya ledőlt a konyhában a fal mellé aludni, a hátára feküdt egy nagy fehér macska s miután akkor a vak tyúkot is a konyha melegén tartották, hogy hátha ott kienged szegénynek a szeme, fölibük tipegett a világtalan jószág s szunyókáltak nagy nyugalommal együtt: tyúk, kutya meg macska.

Végre is én nemcsak a gazdája vagyok hanem asszony és anya is, akinek a kisasszonnyal számadása van. A kisasszony hódít... Azt hiszi, hogy nem vettem észre, hogy milyen melegen néz magára a báró... Félrehuzódik egy szögletbe s csak magára bámul, hogy majd beleolvad. Szereti a kisasszonyt. A leány nyugodtan felelt: Talán fölfedezett bennem valamit, amit meg lehet becsülni.

Melegen, kissé elérzékenyülve szorongatta a lány kezét. Maga nélkül valami komisz verekedésbe kerültem volna. Az ember mérges, ha inzultálják... A lány hosszan nézett végig rajta s aztán egy kis keserüséggel mondta: Azért nem ártott volna végigverni rajtuk. Ha az embert bántják... Akartam. Akart? Mi az? Azt is láthatta, hogy engem is bántottak.

Kis ezüst óráját még ez az óra is oly szép volt, mint minden ezen az asszonyon kis ezüst óráját gyermekei kezébe adta, hogy menjenek csak a házmesterhez s hasonlítsák lent össze, valószínűleg nem jár jól. Miklós beszélt, melegen, áradozva beszélt s ha a Juon Blánkája ott a faluban, a hegy mögött hallja ezt, bizonyára elcsodálkozik, mert e szavak valósággal Juon levelei voltak.

Hermance grófnő budoárjában ült és olvasott, midőn zajosan fölnyilt az ajtó s fiatal leányalak röpült be hozzá s térdre vetve magát előtte, átkarolta derekát s zajos örömmel mondá: Itt vagyok, kedves anyácskám! Már alig vártam, hogy hazajőjjek, dolgom volt, pompásan mulattam, de még is csak legjobb itthon! Esztheyné melegen viszonzá az ölelést.

A hivatalnok rábámult elképpedve, de melegen és mikor vonaglott egyet a suttogó ember arczán a fájás, feje alá tette a karját s apás igyekezettel emelte a levegőbe... Az ember sziszegett s a szemeit lehunyva könyörgött: Velem ne törődjék... Fábián... Tessék? Hát aztán igy elmegy, ilyen könnyen... Az ember lehunyta szemeit s most ugylátszik, eltompult benne a fájdalom, mert kisimult az arcza.

Nem tudom, mit feleljek kérdésére, mert nem szeretnék többet mondani, mint lehet, viszonzá az öreg ember, az utolsó szót nyomatékkal ejtve ki. Előttem föltárhatja a szivét, mondá a detektiv melegen. Én önre nézve teljesen idegen vagyok, kit dolgai csak annyiban érdekelnek, a mennyiben szavaiból kiveszem, hogy szenved s nekem is voltak már az életben csapásaim.

Emlékezik még kegyed, hogy egy pillanatig a fővárosban találkoztunk? kérdé tőle Jakab, igyekezvén szemébe nézni. Emlékezem. És most azonnal megismert? Oh, igen! viszonzá szép szemét fölvetve a leány, s egy pillanatig oly melegen, oly bensőségteljesen találkozott pillantásuk, mint az első látásnál. Oroszlay elhalványodott e tekintetre. Oly mélyen hatott az , hogy szive hangosan dobogni kezdett.

E magas egyházi méltóság igen melegen szorongatta Boglár Kálmán kezét és a lehető legnyájasabb mosolygással intett nagy fejével Klára felé, midőn Eveline grófné felszólítá, hogy foglalja el helyét mellette, az asztalfőn. A többiek is megtalálták ezalatt helyeiket s nagy székzörgéssel telepedtek az asztalhoz.