United States or Andorra ? Vote for the TOP Country of the Week !
Megint csak szemrehányásokat tettem magamnak, hogy nem használtam fel a majszter ajánlkozását és hittem a »kijárás«-ban most persze már későn, mert más bakancsot itt nem kaphattam. Kivághattam volna ugyan a varrást, de hátha esős idő fogja felváltani a forróságot mit csinálok lyukas lábbeliben? Az ördög vigye el ezt az egész dolgot.
Ám az államnak, a katonaállamnak, ez mindegy, kivételek nincsenek s ennélfogva tisztán látjuk magunk előtt, hogy bizonyos ideig megint csak katonáknak kell lennünk. A piros cédula meg is mondja, hogy mettől meddig. Vele azonnal a kalendáriumhoz siet a rezervista és felüti a jelzett napok lapját. Megelégedve konstatálja, hogy két ünnep is esik a tizenhárom nap közé.
A leány megint azzal a néma kérdéssel, azzal a rebbenős tekintettel fordult hozzá: Tudja mit? én még ma megkérem az apjától. Szent isten! Én nem bírok úgy visszamenni a poklok tornácára, ha nincs, ami az üdvösségem reményével védjen meg minden rossztól. Ha magát most ide nem igérik, akkor én elesem, érzem... A leány elsápadt. Kérjen meg inkább, csak ne mondjon ilyeneket. Összenéztek.
Majd ha a nagy ellentétek elsimulnak s az egyenlőtlenség jobban kiegyenlítődött, akkor megint élénkebben jelentkezik a lelki élet igénye s a lelki kultúra intenzivebb művelésének szüksége és lehetséges, hogy a nagy szociáldemokratikus, tüntető vallástalanság után az ember megint mélyen és őszintén vallásos lesz s egykor majd megmosolyogja a historikus materializmus téziseit.
Ez a futólagos megfigyelés elég ok lett volna rá, hogy értelme normális működését egy kicsit megint gyanuba vegyem amit azonban ezen az egy epizódon kívül tapasztaltam, az annyira kizárt minden kételyt, hogy szélnek eresztettem minden gyanusítgatást. Csúnya dolog lett volna önfeláldozásáért hálátlansággal fizetni.
Daliás szép urak sétálnak az utczán, a szájukban szivar, mosolyognak s aztán puff, puff, itt is, ott is... Az ilyesmi teljesen készületlenül talál. Betette a könyvet s csendesen ráütött az öklével, mintha ez azt jelentené, hogy: no, mára rendben van. Már majdnem eltette, a mikor megint eszébe jutott valami. Rátámaszkodott a vállamra s vizes lett a szeme, a mig beszélt.
Erre felneszelt és erősen hunyorgatott. Valószínűnek látszott, hogy ért németül, mert belenyulkált kócos vörös hajába és megvakarta fejét, mintha az adandó válaszon gondolkoznék. Úgy látszik azonban, hogy semmi sem akart eszébe jutni, mert a válasz elmaradt. Aztán újabb hosszas bámészkodás és újabb orrfintorgatások. Egy lépéssel megint közelebb jött.
Ha valaki adósságot csinál, azért még lehet jó fiú, és én csak attól féltem, hogy megint egy csomó adóssággal jött haza, mint rendesen. Mondtam én, hogy nincs adósságom? kérdé Manó. Micsoda! kiáltott Atlasz úr egyszerre felszökve helyéről. Bolonddá tartasz engem? Nem épen most mondtad, hogy nincs új adósságod? Azt én nem mondtam, csak azt mondtam, hogy nem kell értem fizetned.
Mindegy, hogy mim sebesült meg nevetett vidáman a fiú az a lényeges, hogy megsebesültem hála Istennek és nem fogok meggyógyulni. Száz orvos? Mit száz orvos! Ezer Regiments-Arzt nem fogja tudni annyira vinni, hogy visszatranszferáljanak a Kader-hez és megint idehozzanak... pedig bátran, sőt becsületemre mondom! vitézül harcoltam.
Csak akkor térült el tőlök az írnok figyelme, amikor felharsant a tiszti udvar felől az öreg Mári vészvijjogása: Jaj, hogy a menykő csapja agyon, hát nem itt járt már megint? hát nem megfojtotta a legszebb plymuth jércénket, a bestelelke?!... A nagy siránkozást többszörös szidalom fűszerezte és Gebe Karcsi mintha a saját nevét is hallotta volna a vén cseléd szájáról.