United States or Albania ? Vote for the TOP Country of the Week !
Olyan szerencsétlennek tudnám magamat érezni, és mégis van a neheztelésedben valami boldogító. Az az érzésem, hogy féltesz... Ez nem féltés. Ez csak a megalázottság szégyene, tudd meg. Ne tagadd, féltesz. Ne vedd el tőlem ezt a nagy örömet. Olyan nagyon vágytam én erre mindig. Hányszor mondtam. Mégis megcsaltál. Hát nem tudtad, hogy ezzel olyat rontasz el, amit sohasem lehet jóvá tenni?
Kinevettél volna! Ott lett volna megint a szemedben: „szegény!..." Nem bírtam el ezt a gondolatot. Hanem elmentél és kerestél magadnak valakit, aki mondja. Nem kerestem. Találtál. Az lehet. Akivel megcsaltál. "Akit megtanítottál „a szerelem hangjaira". Milyen gúnyosan mondod, látod! Nem én mondom, ő írta; itt a levele, a „szerelmes" levele. Olvastad? Minek képzelsz?
Hát csókold, nem bánom, úgyis utoljára... hisz' megcsaltál. Most sem a szerelem! még most sem, amikor válni készülsz! Csak az, hogy „megcsaltalak!" De hogy azt mondanád: „lásd, milyen nagyon, milyen odaadóan szerettelek s te mégis elvetted tőlem a szerelmedet!" ezt nem! ezt a te ajakad, a te szíved nem bírja el. Pedig erre vágyom és erre vágytam mindig.
Balázs elképedt. Felkacagott. Ó te! te!! egyebet nem tudott mondani; csak újra kacagott. És magához rántotta a leányt. Gyere!... Így lett mégis „veszedelme" a vadorzó. Kérlek... kérlek szépen, édes asszonykám, ne siesd el... ne engedj hirtelen haragodnak; ne mondj nagy szavakat... nyugodjál meg, azután hallgass meg; kérdezz... Kérdezzelek!... Hihetek én teneked ezentúl? Megcsaltál!
A Nap Szava
Mások Keresik