United States or South Georgia and the South Sandwich Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ez legnagyobb vívmánya az újkori civilisatiónak. De jól van, várjuk meg a nagyságos apát-kanonok úr elutazását, annál inkább, mert vele valószínüleg elutazik e szerencsétlen nő atyja is, a dilettáns festő művész, és ő sem lesz útunkban. Elutazik! kiáltott Atlasz úr keserves arczczal. Van is eszében! Attól félek, hogy örökre itt marad s az én pénzemen játsza az urat.
Ha bolondítani tud, hát bolonduljon is... A leány már oda se hallgatott, csak ismételte: Elmegyek. Itt marad! Elmegyek. Aztán, mintha magához beszélne, indulat nélkül, szomoruan szólott. Nem tudja, hogy mit csinál, nem tudja, hogy mit mondott. Az asszony mintha ráfeküdt volna, egészen melléje ment, hogy összefolyt a szájukból a lehellet s tulkiáltotta a csendes beszédet.
Jól érzi magát. A napokban Tornyoson volt s elragadtatva érkezett vissza, mint rendesen, ha oda kirándul. A leányok látták, hogy az idegen tájékozva van Holcsi életmódjáról, s ez Klárára nézve megnyugtató volt, ki kissé gyanakvó természettel birt, s feltünt neki, hogy a «mérnök úr» le nem vette szemeit Dóziáról. És meddig marad Genfben kegyed? kérdé a vendégtől.
Futólag vettem csak szemügyre az egész csúnya látványt, egy igazán rettenetes részlete azonban így is örökre emlékezetemben marad... Az egyik lónak hasát tépte szét a gránát, úgy hogy egész belső része kifordult. A széttépett belek e puffadt tömegéből egy szőke emberi fej meredt rám.
Ne feledd, aki miénk volt, az miénk lesz s miénk marad!... Azt majd meglátjuk! Csak a nagy titok legyen egyszer birtokomban! mormogá José, villogó szemekkel nézve a távozó után. E naptól kezdve olyan lankadatlan buzgalommal fogott a munkához, hogy Bornemissza Lénárd többször komolyan megintette, hogy kímélje magát és ne tegye kockára egészségét.
Hosszú, sovány ujjait, amint egy kis női zsebkéssel fogpiszkálót farag Kolárnak. A sápadt fiú megdöbbenése meg épen olyan heves volt, mintha mellen ragadta volna valaki, aki erős, aki ádáz. Érzéseinek összessége szétpergett. Csak egy maradt, mint mikor a száraz kalászba csak egy mag marad. Emlékezett.
Én majd csak otthon fogok megmosdani jelentette ki a leány s rosszalva csóválgatta fejét, amikor látta, hogy törölközőnek az ingemet neveztem ki. Valamibe azonban meg kellett törölköznöm. Az ingemen ott marad az iszap fotográfiája, ezt majd ki fogom mosni, ha ráérek és több víz lesz raktáron, mint itt... az, mondom, a fő, hogy nem szabad finnyásnak lenni.
Ki kocsin, ki gyalog, kinek hogy jut. Mert kevés idő marad már olyan, amin ki is menni lehetne városszéli helyekre, hát ami kevés idő van, az még kihasználandó. Addig, amíg szól a muzsika, áll a tánc; de így szent Mihály után, amikor már esti hetet harangoznak, hamar vége szokott annak lenni.
Egy hátizsákból pedig egy szál gyertyát emeltem ki. Minden egyebet otthagytam. Talán összeszedik, ha majd visszakerülnek és ráérnek az ilyen csendes munkára, lehet azonban, hogy itt marad veszendőben minden, úgy, amint van. Mi ez a kár a tenger sima tükréhez képest? Nem tudom, hogyan van máshol, ami azonban a mi szanitéceinket illeti, bizonyos, hogy felette derék fiúk.
A többiek körülállnák s hallgatják, hogy melyik fiókba gurul le a titkos babszem? Hát ettől a kéttorku szörnyetegtől én teljes életemben mindig szörnyen féltem; azért is a babszemet mindig az „igen“-be eresztem, mert attul tartok, hogy ha egyszer nemre zavazok, bekapja a kezemet s ott marad.
A Nap Szava
Mások Keresik