United States or Saint Helena, Ascension, and Tristan da Cunha ? Vote for the TOP Country of the Week !
Megpróbáltam mindent, hogy rám ne ismerjenek. Sokféle ruhát hordtam, különféleképpen nyirattam, beretváltattam magam, egyszer emlékszem sántítottam is a jobb lábamra, hogy majd talán nem ismernek meg, de hiába. Ha találkoztam egygyel, nagyon megnézett, átdöfött a szemével; tudtam, hogy, ha a föld tulsó oldalára megyek, akkor is rám találnak.
Képzeljék, Genfben voltam. Genfben! És mit keresett ott? kiáltott föl csodálkozva Oroszlay. A mit rám biztak, a két fiatal hölgyet... És meg is találtam őket. Jakab gróf izgatottan ugrott föl helyéről. Csakugyan? Találkozott velük? Hogyne! Holcsi Kálmántól vittem ajánlatot, a mit, természetes, magam írtam. És sikerült bejutnia hozzájuk?
Viszem a topánodat, pokrócodat, meg a magam rongyait is, téged nem vehetlek a hátamra, mert nem birlak el. Magadnak kell jönnöd.... gyorsan... különben utólérnek. Jó, jó... Mondtam már, hogy én hamar végzek magammal, ha úgy fordulna a szerencsétlenség, hogy megfogjanak, folytatta elszánt ingerültséggel a leány én hamar megfojtom magamat a kötényem szalagjával... te azonban a kezük közé kerülsz...
Tehát nincs itt, ez már bizonyos. De ha nincs itt, miért nincs? És ha eltávozott, hová mehetett? Nyugtalan sejtelmeim támadtak és rosszul kezdtem magamat érezni... Nem éreztem magam hibásnak, mégis valami szemrehányásféle bántott.
Holnap folytatjuk, hadnagy úr. Meg kell önt győznöm... Gálánsán köszönt és elment. Ki volt ez, Kolár? kérdezte a doktorka. Jóformán magam sem tudom. Talán egy hímnemű és öreg Sherezáde... Érdekes bácsi és jó, jó... Azontúl minden nap ott ült a fiú mellett egy félórácskát. Istápolta. Mulattatta kis történetekkel, érdekes hátterű epizódokkal.
Hát: gyönyörü! tudom is én; ilyen levelet minden bakfis írhat; helyesírást sem tud; két „t" vel írja, hogy "szerettlek". Nem az van ott, te drága: „szerettelek". Fogadjunk! Jól van, fogadjunk. Milyen bizonyos vagy a dolgodban! De nagyon elolvastad! Ha csak olvastam volna! Hát még? mit tehettél egyebet is? Ó, te! te mennyországom: magam fogalmaztam; azért olyan gyönyörű az a stilus.
Magam is elcsodálkoztam rajta, hogy ily könnyen át tudtam vetni magamat Morelli kapitány úr nagyszerű Grabenjén, anélkül hogy az utolérhetetlen tökéletességű Kunst-Werkbe belepottyantam volna. Innét még vagy huszonöt-harminc lépés a forrás. Hajrá! Bele a sűrűségbe, szinte fejjel, mint a bivaly, ha vérbeborult szemmel vakon támad...
Eddig minden idegességet úri betegségnek tartottam, de lám... van idegesség. A természet, úgy veszem észre, még a legkeményebb tölgyet sem óvja meg a beléje furakodó szútól... Bár hiszen lehet, hogy ha mondom becsületesen kialszom magam, vége lesz ennek az érthetetlen állapotnak is.
LENTULUS: Jupiterre, nem türhetem tovább Eszeveszett, őrjöngő fecsegésed, Eredj, Titus, nincs idő itt a szóra... TITUS: És Lesbia? LENTULUS: Megmentem én magam! Jőjj Lesbia; Derekad átkarolva Kimentelek, hallgasd meg szavam! LESBIA: Nem engedem, ne érintsen karod! Ha nem tárod mámorral, ölelésre, Hozzám ne érj! Ha csókom akarod: Csókolj meg itt! LENTULUS: Lesbia! Vége! Vége!
A kis Regina megint visszaesett régebbi goromba tempóiba, amikről nagyjában már leszokott. Még a szeme is olyan dühösen világított, mint a vadmacskáé. Ugyanazt a felbőszült teremtést láttam magam előtt, akit találkozásunk első napján tanultam ebben a kellemetlen formában megismerni. Mire ez a sok mérges hűhó semmiért? Galambos Ganz Árpád inkább mulatságos figura, semmint nem.