United States or Seychelles ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az ember ugy kapta róla le a koporsót, hogy utána ment vagy két nagy lépéssel és fenyegetett utána az öklével. Az asszony csitította: Mindjárt mondtam, hogy ne is próbáld... A kis mérges ember még mindig kiabált: Vesszen meg a fajtád, s csak akkor csendesedett meg, a mikor már elkanyarodott a kocsi és a csengettyüje is alig hallszott.
Igy akarsz kimenni, az esőre? Hiszen alig van rajtad valami, halálra hűtheted magadat! Kell. Tovább támolygott. Erre felugrottam és útjába állva, nem bocsátottam. Még csak az kellene, hogy így menjen ki! Itt fogsz maradni, Regina.
Vigyázva, nehogy a legkisebb zajt okozzam, behúzódtam a forrás közelében levő mogyoróbokrok áthatlan sűrűségébe, s ott csendesen lekuporodva lestem, hogy mi lesz? Félelmet sohasem éreztem, ezzel a visszás ajándékkal nem nyomorította meg idegrendszeremet a természet, csak nagymérvű izgatottság lett úrrá rajtam.
Folyton csak azt rebegte, hogy ha megölt volna az a nyomorult... ha megölt volna Szent Isten, ha megölt volna!... De nem ölt meg, iparkodtam rémületét eloszlatni csak megsebesített. Amikor végre sikerült a csizmát lehúznom, kegyetlen fájdalom nyilait bele az agyamba, cseppbe mult, hogy föl nem kiáltottam kínomban, annyira gyötört a seb.
Reggelenkint megindult a bucsujárás a vasuti vonalhoz, a hajduk hátukon vitték a háromlábu magas asztalokat, lánczot, vonalzókat; a gyermekek tágra nyitott szemmel-szájjal bámulták meg a sok furcsa holmit, a parasztok pedig komoran mentek be házaikba, hogy ne kelljen köszönteniök a mérnököket, a kiket urasági fogatokon vittek ki a vonalhoz.
Vivat! az Isten éltesse! zúdula meg egy magos alak, ki épen most lépett be az ajtón, mert igen nagy bravourral viaskodtak; csak kár, hogy egy regularis retirádában nem demonstrálhatták válorokat, mivel Montecuculi Rajnald a nagy generális mondja. Mi szél kergette vitéz kapitány urat, mert valami előtt csak kellett retirálnia ide? kérdé Türkenfraszt kissé felindulva Bagosy.
A leány abban a pillanatban talpraszökött. Megbolondultál? Hová akarsz menni? támadt rám szinte fenyegetve, s a barlang szája elé ugorva, elállta az utat. Meg kell tudnom, hogy jóbarát van-e most a Standomon, vagy ellenség. Kell! Tehát megyek. Légy szíves, fiacskám, eredj félre az útból, különben... Mit különben? Azt hiszed, félek tőled? Különben félreteszlek... Nem szabad kimenned, hallottad!
Arra következett egy kis mozgás, hogy az igazgatósági házból lejöttek a direktorkisasszonyok, s dideregve, az egész fejüket bebónyálva a nagykendőkbe, végigjárták az egymás mellé fektetett emberek sorát s egy-egy czikk narancsot dugtak a nyitott szemü, még pihegő emberek szájába, vagy konyakot adtak annak, aki meg tudta inni.
Az valószinű, jegyzé meg Esztheyné, kinek nagyon kellemetlen volt ez a beszédtárgy, s örömmel látta a komornyik megjelenését, ki teakészlettel lépett be, követve az inastól, s gyorsan elrendezték a tea-asztalt, mialatt megszakadt a társalgás, s Veronika a tea kiöntéséhez fogott.
Igy kuporogtunk egymás mellett valami félóráig, anélkül, hogy a vihar alábbhagyott volna. Sőt mintha még nőtt volna ez a rettenetes erő. A dörgések utóhangja néha hosszantartó mély hördüléssé keményedett, mint a legnagyobb kaliberű nehéz ágyú hangja... Szinte lestem, hogy mikor robban már a lecsapó »Geschoss« és mikor repülünk föl Reginával együtt a mennyországba...
A Nap Szava
Mások Keresik