United States or French Southern Territories ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ha uzsorásnak tartanálak, felelt megnyugtatólag Boglár Kálmán, akkor nem barátkoznám veled és nem nyújtanék neked kezet. Atlasz úr megint le volt fegyverezve; most már úgy állt a dolog, hogy szinte örülnie kellett Boglár Kálmán barátságának, és csaknem megtiszteltetésnek vehette, hogy elfogadja tőle az előleget. Menynyit is mondott? Ötszáz forintot?
Mikor a leány meglátta a fiut, merészen hozzálépett, mondott neki pár szót s megfontoltan, komolyan, minden sietség nélkül megcsókolta az arczát. Akkorra már néhány kiváncsi ember állott meg körülöttük s ügetve jött egy lovasrendőr, hogy lássa, mi a baj.
És Esztheyné maga is félt ettől, mint mindenki retteg egy kedves reményének elveszitésétől, s azzal, hogy leánya, Oroszlayné lesz, már évek óta kecsegtette magát és dicséretére legyen mondva, hogy annak nem rangja, vagyona és világi állása volt az, mi miatt Veronika férjévé szánta, hanem egyénisége, mely ismerve férjét, fiát, s a legtöbb férfi léhaságát, Jakabot ideálissá tette szemében.
Mondtam már neked gyakran, hogy ők számítanak reád. Veronika szerelmes beléd, s vallomásod mérhetetlen csapás lehetett Esztheynére. Azok után, miket a grófné mondott nekem, magam is kezdem hinni, hogy valamely mélyebben fekvő oka lehetett az idegességre... viszonzá gondolkozva Jakab gróf. De hát miért is mondtad el mindazt neki, mi legkevésbbé sem tartozik rá? Ellenkezőleg!
Mialatt tányért váltottak s az ételt körülhordták, Barnabás gróf kérdé: Nem akarsz ma velem szinházba jönni? a darab, melyet adnak, új és nagyon hallom dicsérni. Már későn lesz, csak a végére jönnénk, mert még át kellene öltöznöm. Sajnálom, hogy éppen ma így elkéstünk az ebéddel, nos, de most, miután ismét magunk vagyunk, folytasd az eltévedés történetét.
Volt a miniszternek egy öreg huszárja, László; ismerte azt minden ember, a kinek valaha Wenkheimnál dolga volt: ez volt a nagyobb ur a háznál. Azt utasitá a miniszter, hogy most már fogja pártul a „népdalok hősét“, vigye el magával valahová, a hol az „rangja szerint“ mulathat; s legyen rá gondja, hogy semmiben ne legyen fogyatkozása.
Ezen zűrzavar előtt a harangozó már győzelmet harangozott társával együtt, s a támadó lármát diadal örömének tartván, ki sem nézve a toronyból, folytatá a győzelmeket hirdető kongást.
Az eső már esni kezdett, mely eddig csak cseperészett, s kifeszíté esernyőjét és gyorsabban folytatta útját. Itt-ott a mellette elhaladók megfordultak utána.
És engem is megvernének... folytatta elgondolkozva, miközben hunyorgó szemei belebámultak a távolságba, ezt mondtam mindig Adolfnak és jól tettem, hogy mondtam. Aztán ki volt ez a Dolfi? Az? Egy fiú. A bácsim fia, a nagy Regina testvére. Aha! Tehát afféle házi tolvajszarka. Mi az? Most már semmi...
A nevét is megváltoztatta akkorra; Krebs Sámuelből átvedlett Krebsler Simonra; ahol nem cáfoltak rá, ott kiadta magát bankárnak; különben lehet, hogy az volt már. Mondhatott akármit, úgyis a pénze „beszélt". Miatta ugathattak a kutyák.
A Nap Szava
Mások Keresik