United States or Israel ? Vote for the TOP Country of the Week !
A formáit nézze, a csipőjét, meg a lábát, hát a hogy ideszól, nem ész az, nem?... A diák visszasüppedt a székbe s azt mondta, hogy: de igen, igen, szép, gyönyörü állat. Bolond maga! Ha embert akarok látni ezen a vidéken, akkor a lovat nézem. Az individuum, karakter, tiszta egész. Csupa nemesség. Az akar, az parancsol, az hasonlít hozzám, a ki ur vagyok. Csak nem akarja melléjük állítani ezeket ni.
Ezen segíteni kell, mert máskép rövid időn el leszünk fogva, gondolja Ködmön. Elővezeti a két lovat azon zsinegestül, cövekestül, fölül az egyikre és vágtat kerülő úton a pusztakapitányi ház felé. Idők multán ott aztán találkoznak szépen Susták Mihály, Tanyás Gergő és Ködmön János.
Nem is ez volt a neve, mert ráctól vették, az meg a Jancsi néven nevezte, de mert a tejesasszony urának a neve is János, már mint Sütő János, hogy ne legyenek ketten egy néven, a lovat azontúl Bársonynak hívták. A ló tehát megvolt hat esztendőn át a kis városszéli háznál és végezte azt a dolgát, amire alkalmazták: húzta be a tejeskocsit a városba, meg vissza.
Az egyik bizony a számadó leányáé volt, a másik nem is lehetett másé, csak az írnoké. Ilyenkor, estennet, szokott az úrfi ellátogatni ide a felső udvarból, lóháton. Valami jómódú fiú volt, aki csak tanulni jött a gazdaságba s maga tartott lovat magának. Azt, ha nyúzta is, nem kifogásolhatta az ispán úr.
A Nap Szava
Mások Keresik