United States or Finland ? Vote for the TOP Country of the Week !


A rend legényei a kaszárnyájukba tessékelik a magyarokat s ott némi vergődés után elalszanak a szalmazsákon. Az öreg még álmában is szavall: Bort hozz, kutyafülű... Másnap reggel, kissé zavaros szemekkel a rendőrbiró előtt állnak a csendháborítás miatt. Ejnye, ejnye feddi a biró Jánost már hogy lehetett ekkora italozást csapni?

Megöltek egy fiatal, beteg asszonyt, ki kis gyermekével lakott ott egy hónapos szobában. A gyermek eltűnt, s a nőt halva találta háziasszonya, kitől az a lakást bérelte. Titokzatos eset volt, mert a oly szegénységben élt, hogy a rablógyilkosság ki van zárva, s egyedül boszú műve lehetett, vagy a gyermek végett történt, kit el akartak a nőtől rabolni.

Esztheyné megdöbbenve hallgatta e szavakat. Nem igazságtalan ön iránta? kérdé hidegen. Miféle szerepe lehetett neki a kérdéses ügyben? Kár erről beszélni, grófné, mondá gúnyos megvetéssel Klára. Dózia, az ön pártfogoltja, a legálnokabb teremtés, kit képzelni lehet. Mi minden jóban részesítettük.

Azt kell előbb megvizsgálni, hogy ki melyik a sok között. Nem érti? A felelet is eljutott hozzánk. Rekedtes, kongó hang volt, valami nem egészen öreg asszonyé, mert fiatalos volt benne az erő. Nem, nem értem. Oda akarok... Ha az megvan, kikapja mindenik a magáét. A tárnaháznál tülköltek. Erre mélységes csend lett, s azt is hallani lehetett, hogy csikorog a kötél a felhuzó gép csigáján.

A fővárosban lehetett valami váratlan eseménytől tartani, itt nem! Budapesten sohasem bocsátottam egyedül és szerencsésen el is hoztuk onnét, a nélkül, hogy valakivel találkozott volna, értem ezalatt Esztheyéket. Inkább csak a grófnétól lehetett tartani, ki mindenfelé kerestette.

És meghallottam a csörrenést is a sötétségben, ami vagy a tábori ásóhoz ütődő szuronytok, vagy a kulacs hangja lehetett... Ez intő jel volt arra, hogy katonák orosz gyalogosok és nyilván ezek is szökevények... A gyanu nem lepett meg váratlanul, amúgy is tudtam, hogy ezen a messzeterjedő vidéken sok ilyen csapattestétől elmaradt szökevény csatangolhat, azokon kívül, akikkel már találkoztam.

Ugató, hörgő üvöltés szakadozott föl a szörnyeteg torkából s mi csüggedten, halálra gyötrötten hajtottuk le a fejünket. Megadtuk magunkat és fásultan, megalázva siettünk tovább. Tovább, egyre tovább. Most már ő parancsolt, nem lehetett elmenekülni előle. Űzött, hajtott maga előtt és mi megrogyó térddel, kábultan vonszoltuk magunkat.

Nem tekinthettem magamat, mint okát a gonoszságnak, a galád katonatiszt még tízszerte nagyobb bűnösnek tetszett szememben, ő volt feleségem gyilkosa, nem én, s ha az ártatlan sírba szállt, a bűnösnek tovább élni nem lehetett. Csupán az új boszú végrehajtása tartott vissza ezen tájékon, melyet örökre elhagyni szándékoztam.

Diniért, az ő boldogságáért, még azt is megbírnám tenni, hogy odaengedem neked, tedd boldogabbá, mint mellettem lehetett; én bizony a feleségi mivoltom mellett nem lehettem csupán csak a szeretője; ez, úgy lehet, hibám; de nekem is vannak igényeim s én amazt választottam, már ez így van; így volt vagy tizenöt esztendőn át; most te esetleg végkép felforgathatod; de vigyázz! gondold meg, jól gondold meg, mert ha boldogtalanná teszed Dinit, akkor velem gyülik meg a bajod, édesem, tudod, én nem tréfálok.

A balsejtelem azonban szerencsére alaptalannak bizonyult: a gyufát nem érte semmi vizes veszedelem, meg lehetett gyújtani a lámpásban szigorgó maradék stearingyertyát. Még egy félperc és a világosság szegényes forrása kigyúlt. Mondá az Úr, idéztem a szentírást hogy ez lenne! Tedd oda a szikla oldallapjára, hogy lássak vezényelte a leány. Odatettem.