United States or Botswana ? Vote for the TOP Country of the Week !


Azonkívül általánosan feltünt a két leány szépsége, mert Klára is igen csinos volt, Dózia pedig rendkívüli szépségnek ismertetett el.

Ebben a pillanatban valaki kicsapta a fejük fölött belülről az ablakot s egy korsó viz ömlött a nyakukba. A hogy fölugrottak, benn iszonyu röhögés támadt. Többen is lehettek a szobában, férfiak, asszonyok vegyesen. A fiatal ember éppen csak az arczát törülte végig a kezével s egy rántással lehuzva a válláról a leány kezét, az ajtó felé indult.

Az villant keresztül a fején, hogy ő itt a józanság nemtője. Megindult szó nélkül. Egy kicsit elszokott a járástól; de léptei, a körülményekhez képest, kifogástalanul rugalmasak voltak. Hagyták; azt hitték, hogy a szobájába megy. Úgy reménykedett, hogy az asszonyok még alusznak s föltünés nélkül szökhetik meg. Van der Kerkhoven kisasszony nélkül számított. A hollandus leány éppen szembe jött vele.

Halljad tehát Szirmay: te és Ilka anyja szabadon haza térhettek minden váltságdíj nélkül, csak Ilkát hagyjátok nekem. Szép leány, ezen nagylelkűség csak meghódítja szivedet. Szirmay némán, de kitetsző megvetéssel tekinte a herczegre, Szirmayné azonban, kit a leányától történhető elválás bús andalodásából fölijesztett, hirtelen szavakra akadt a baleset elhárítására.

Reményteljesen tekintett a jövőbe, hisz ha tizenhét évesek vagyunk, az oly szépnek látszik, a nélkül, hogy határozott formába tudnánk önteni, a mit várunk az élettől. És Dózia nem készitett terveket, hisz máris oly igézően alakult a sorsa, hogy csak azért imádkozott mindennap, miként sohase változzék meg a jelenlegi élete... A két leány a napnak legnagyobb részét együtt tölté.

Az Eszthey-palotába. Nem soká fog Dózia ott maradni, mondá nevetve a leány, mire az öreg helyeslőleg intett fejével, azután elmondta neki a lefolyt jelenet részleteit...

Regina mintha leolvasta volna arcomról, hogy mit gondolok, mert hirtelen felém fordult és ezt kérdezte: Ha ők fogtak volna meg minket és nem őket az ördög, akkor most nem sajnálkoznál, hanem ordítanál kínodban... megcsonkítva... Ezek úgy szoktak. Nem jobb így? Ezek se mind barmok... De ezt csak akkor tudnád, ha nem csonkítottak volna meg vágta vissza gyorsan a leány. Vállat vontam. Lehet...

Az ajtó fölött nagy betükkel czímtábla ékeskedett arany betükkel, melyre a következő írva: «Özv. Obren Adolfné leánynevelő intézetePár pillanat mulva megnyilt az ajtó, s fekete ruhás, fehér kötényes és ugyanolyan fejkötős fiatal nőcseléd tekintett ki rajta. Ah, a nagyságos asszony! Méltóztassék belépni, éppen levelet készültem vinni számára a postára, kiáltott föl a leány.

Minekelőtte Gregor a türelmetlenség legkisebb jelét adta volna, már álla és arcza sima volt, mint egy csecsemőé, fölálla, s megnézvén a borbélyt, derült arczczal mondá: Ficzkó, jól végezted dolgodat, meg vagyok veled elégedve. Bal kezével megsimítá állát, s arczait. Az irigység sem lelne szőrt arczomon, olyan sima, mint a csalfa leány beszédje, ha szerelmet esküszik.

Ily tünődéssel tölté az órákat, midőn szolgálója lépett a szobába s mondá: Egy Bognár Zsófia nevű leány keresi méltóságodat, kinek, mint mondja, nagy kérése volna gróf urhoz. Mit akar, sohasem hallottam nevét s ma, mint mondtam, nem beszélek senkivel. Azt állítja, valami Holcsi Kálmán nevű ügyvédnél szolgált, honnét csak pár nap előtt lett elbocsátva és látta méltóságodat annak birtokán.