United States or Poland ? Vote for the TOP Country of the Week !


Vissza akart huzódni, de mialatt betette az ajtót, újra megszólalt ugyanaz a hang: Azaz, csak jöjjön be!... Végezzünk egyszer s mindenkorra. Nem is kellelt újra a kilincshez nyulnia; az ajtó kinyilt belülről. A szőkébbik leány nyitott ajtót; aki a „nem szabad"-ot mondta.

Megőrültek ezek az emberek? kiáltott föl, nővérének nyujtván a levelet, mely a következőket tartalmazta: Tisztelt Ügyvéd Úr! Ne tegyen kérem semmit abban az ügyben, melyről beszéltünk, s én ama fiatal leány keresésével megbizva önt, negyvenezer koronát igértem jutalmul, ha azt föltalálja.

Nem-e? Nem... ismételgette szárazon a leány nem mondasz igazat, mert azt még láttam, hogy megfogták őket... és összekötözték... és korbáccsal verték... Öreg gazdámnak csupa vér lett a feje, arca, szakálla... Ennyit még láttam, miközben futottam.

Kutyaszimat nélkül soha ránk nem akadnának. Ennek azonban vége. Menekülni kell. De merre? Siess... nógatott még gyorsabb sietésre a leány. Összeszedtem a holmimat és néhány perc alatt készen álltunk az útra. Föl akartam ugyan vetni az indítványt, hogy talán elég idő volna reggel is, de még idejében elharaptam a szót és nem szóltam semmit.

A LEÁNY: Fekete, gyászos árnyék, Égő romok, rezgő föld, tüzeső, Halott család, halott sziv, halott isten, Égő város, tüzhegy, izzó mező LENTULUS: És égő sziv! LESBIA: Csókolj hát! A LEÁNY: Szive sincsen, Rejti, rejti fekete, gyászos árnyék, Halott álom, halott sziv. Mintha járnék Lelkek között, nehéz, sulyos a lég. Halott isten LENTULUS: Csodálatos beszéd... A LEÁNY: Szeretkeztek?

EGY LEÁNY: Miért néztek ti folyton Lesbiára? Ő kőszivü és vére sem pezseg, Ajka sápadt és bánatos szeme Ma éjszaka engem öleljetek! Ki tudja, a reggelt megérjük-e?! TITUS: Egy holdsugár sötét hajába tévedt... A LEÁNY: Észre sem vesz, hiába várod, téged TITUS: Mostan leült, az árnyék eltakarja LENTULUS: Lesbiának mosolyog az ajka... EGY RÓMAI: Ugy, ugy, csókolj, ölelj át, Cluvia!

Nem tudom, hogy ugy feledékenységből, mert nem ismerném meg benne hirtelenében a gazdámat, nem-e ütnék én is rajta egyet-kettőt... A kisasszony bámulva meresztette a szemeit a vén emberre. De hát mi történt?... Benne áll már az újságban is, itt hátul... Elől ugy látszik szégyelték kiirni. Egy gyürött lapot huzott elő a zsebéből. A leány sápadtan kapott utána, de a kocsis nem adta mindjárt oda.

Igérem, hogy rajtam kívül soha senki sem tudja meg nevét, mondá Hermance. Valóban számíthatok arra? kérdé a leány s elhagyva helyét, a grófné elé térdelt és megragadva annak kezét, bájos, esdeklő kifejezéssel tekintett szemébe.

Jövök! kiáltotta aggodalmas sietséggel a leány már künn is vagyok... de ne nézz ide... Eszem ágában sincs, hogy odanézzek!... kiáltottam vissza megnyugtatva, miközben letettem köpenyegemet a bokrok alá és szép lassan, lépésben bicegve elindultam a nyírfám felé. Valóságosan is úgy gondolkoztam, amit beszéltem.

Utálom a sötétséget és egy kicsit félek is tőle, mondotta megkönnyebbült lélegzettel a leány, miközben szeretettel nézett az égő gyertya pislogó lángjába, amely sárgára festette arcát mindig azt képzelem, hogy valaki a hátam mögött van és rögtön megfog, amint visszanézek... No, itt ugyan nincs senki a hátad mögött.