United States or Azerbaijan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Önkénytelenül kanyarodott lassan a lugas felé és egy kicsit leste, kitalálni igyekezett, hogy vajjon látja e, nézi e őt a leány; oda is ment volna, nem is; közeledett is feléje, nem is; mint amikor a meglapult vaddal szokta elhitetni, hogy nem vette észre, úgy ment arrább arrább; aközben pedig zsibongtak a gondolatai és újra átélte annak a furcsa esetnek az előzményeit, hogy Krebsler Simonék most az ő vendégei.
A közelben posztoló legények mind felénk pislogattak és suba alatt, titokban röhögtek a roppant haragos mesteren, akinek egészségétől duzzadó arca ismét el volt borítva a leggyilkosabb méreggel. Ebben a pillanatban oly közel robbant szét fejünk felett egy bestia, hogy ösztönszerűen valamennyien hasra vágódtunk. Lassan felemeltem a fejemet és körülnéztem.
Már csak sötéten bámult bele a tüzvonalba, a mit a vörös lámpa nyomán még mindig maga előtt látott az alkonyatban s magában dörmögött: Ha tiszt ül fel vagy valami dáma, vele engedik még a kutyát is. A szegényt nem, pedig ez a kicsi kutya itt már nem ugat meg senkit. Gyerünk szép lassan. Megint nekivágtak az utnak a kerítés mellett.
Dózia élénk tekintettel kisérte távozását, s midőn az eltünt az erkélyről, lassan elővette zsebéből a levelet s a következőket olvasta abban. Szeretett drága Dóziám!
Őrizd meg álomnak az álmot, vágynak a vágyat, sóvárgásnak a sóvárgást. Hogy ne csalódjál: óvakodjál a beteljesüléstől. Lassan, ahogy a sóhajtás hal meg, hallgatnak el az őszi hegedűk. Beleznay úr még sokáig ott áll az öreg hárs törzséhez támaszkodva.
De most egy zaj a barlang belső oldala felé vonta figyelmüket; úgy tetszett nekik, mintha lassan egy ajtó nyittatott volna meg, s nemsokára lassú léptek is hallatszának s midőn meredten és lélegzetüket elnyomva figyelmeztek foglyaink, egy «pszt, pszt» hangzott füleikbe. Ki bujkál itt a sötétben? kérdé Szodoray, még itt is haramiák leskelődnek.
A Föld izzó magvának a felülete lassan, de állandóan kihül, a benne levő gőz lecsapódik, forróvíz lesz belőle, amely összegyül és amelyet a föld belsejéből felszabaduló gőzök szorítanak a Föld felszínére. Széchenyi István Ébred az ország. A „Hitel" sikere Széchenyi nagylelkű kezdésére a tudóstársaság csakhamar megalakult.
Sándor karjai lassan fölemelkedtek, s eleinte félénken, mintha még mindig bűnbánatával küzdene, azután mindig bátrabban, mindig erősebben átfogta derekát, magához szorította, könnyek törtek ki szeméből és hangos zokogásra fakadt. Életem, boldogságom, téged visszanyertelek, nem félek már a sors semmi csapásától.
Pedig mondják csak meg, ha már egy drótostótot sem ugat meg a kutya, akkor mi van vajjon még ugatni való voltakép. Így lőn. Lassan lépegetve ment a fehérrel végig az udvaron egészen az ő kapujukig, ezt az orrával kinyitotta, bement, de már a másik percben künn volt megint. Együtt sétáltak, végig a kocsik alatt, majd pedig megálltak s beszélgettek ismét. E naptól kezdve együtt jártak és keltek.
Ez biztosan egy grófé a várból. Ennek minden kereke száz forintba kerül. Igy beszéltek. Hanem a szobaur visszajött és fésülgette az ujjaival a haját, aztán a kezébe vette a palettát, de nem ült le a vászon elé. Mit szaladgálsz Lenke, mint a bolond mondta a felijedt libának. Alhatunk nyugodtan. Aztán az automobil elment a ház előtt és a szobaur is lassan leült.
A Nap Szava